Elfelejtettem, hogy tegnap milyen szép napom is volt. Úgyhogy most le is írom: Először is, elmentem venni egy tál napsütötte műzlit.
Mikor ezt megcsináltam, akkor hirtelen egy másik napsütötte műzlit vettem, és találkoztam Lovas Abigéllel.
- Szia, Lovas Abigél! - mondtam. Mire ő:
- Szia, Xyí Pergamen - mondta, mert mi már ismertük egymást.
De annyira nagyon szorosan még nem. Tudnillik, hogy tulajdonképpen egy táborban találkoztunk, mert nagyon szeretem a nyári táborokat, mert én á tényleg én vagyok!
És akkor elmentünk Lovas Abigélhez, és megsétáltattuk a földirépáikat.Szép volt, meg jó is volt, meg minden, de egy idő után illetőlegesen unalmas lett.
Ezért meguntuk az egészet, és elmentünk mihozzánk. Meggyet ettünk, mert nagyon szeretem a meggyet, ő pedig szintén.
Lovas Abigél egyszer elpusztult, mert be kell vallanom,hogy őt igazából én találtam ki, és örökké hálás leszek neki, amiért ezt a szép napot szerezte nekem. :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése