
Mint megígértem, amint elolvastam a Szent Johanna Gimi 2. részét értékelni fogom. Nos itt az alkalom... (mivel elolvastam...)
Tehát... megint nagy sebességgel futottam végig, le se tudtam tenni a könyvet, a fiatal írónő hozta a már felállított szintet. A történet ugyanazt a "hűdejóamagánsuli+finomkürtőskalácsillat" fílinget adta, a karakterek tartották magukat a finoman kidolgozott reális, magyar tiniképhez: Reni menthetetlenül beleesett Cortezbe, aki tulajdonképpen egy-két dolgot leszámítva észre se veszi (kivéve azt, hogy miatta nem buktatja meg Vladár tanár úr Renit rajzból, de persze ez mellékes, mert nem szerelemből teszi...XD:P), Virág aranyosan ostoba, Zsolti éhes, Kinga egy hajcsár, és Arnold...:) ... Hát igen Arnold, szellemes, rettentően okos, intelligens, lehengerlő stílussal, elképesztő emberismerettel, egy kis egoizmussal megfűszerezve... A tanárok meg, hát ja, ők a A Tanárok. Tulajdonképpen egyedülálló könyvnek kitűnő, csak így az első rész után, kicsit "túlhasonló" volt. Jó persze, hogy NEM ugyanazt a párszáz oldalt gépelte be, csak a borító grafikája változott, és az fémjelzi, hogy hé figyeljen mindenki, ez itt már a második rész, de akkor is, ez egy nyolc kötetesre tervezett sorozat, és nem vagyok biztos benne, hogy nyolc könyv emészthető-e egymás után, ugyanazokkal a cselekedet és helyzettípusokkal. Persze, persze, itt megint lehet jelezni, hogy ez a magyar tinivilág reális leképezése, ami persze igaz, mert a mi sulinkban sem történik minden nap valami ami szokatlan, meghökkentő, eszméletlen, ami nem oda illik. És ezt el is fogadom érvelésnek, csak olyan lelkes voltam, mert stílusával, humorával és karaktereivel teljesen levett a lábamról az első részben és mint mindig én még többet vártam a másodiktól. Hát várhattam, mert nem lett több. De kevesebb se. A szint maradt. Ettől függetlenül ugyanúgy faltam a sorokat, vártam a fejleményeket, és főleg Arnoldot, hogy minél több jelenetben feltűnjön...:D
Így az utolsó héten már ilyen játékos napok vannak, ma például a KRESZ parkba voltunk, ahol először is egy pályán kellett végigmennünk bicajjal bójákat kerülgetve... Na igen... Ez az, amit pont nekem találtak ki... -.-" Bizonytalanul ültem fel az osztálytársam kerékpárjára, gondosan ügyelve, hogy megpróbáljak minél több akadályt kikerülni. Ebből az lett, hogy kapásból csomó bója borult, ami meg nem azt ki se kerültem, hanem szépen elegánsan elhajtottam mellettem, a szlalom kimaradt. Aztán ezen a pályán volt egy hokedli, amin egy szánsavas ásványvízzel teli, szürke kis műanyagpohár állt és azt kellett bicajozás közben a tőle két méterre lévő asztalra átvinni... Mit ne mondjak, ez is kiloccsant kicsit... A többiek nem találták ennyire tragikusnak a (le)szereplésemet, én viszont utálom az ilyen "namostkiderül, hogykialegbénábbasorversenyeken" játékot. Utána be kellett menni egy előadásra meghallgatni, hogy hogyan maradhatunk életben az úttesten, első szabály: miközben bringázol az autók között, légy nagyon figyelmes, mert egy óvatlan pillanatban kikecmereghet a zsebedből a svájci bicskád, magától kinyílik, majd te ezen olyannyira meglepődsz, hogy ijedtedben hason döföd magad, ezért semmiképp ne tarts svájci bicskát a zsebedben, max. hazait az talán nem fordul ellened. Na jó viccet félretéve egy pszichopata hatásvadász tartotta, akinek minden mondata az volt, hogy: "ez az egy tized másodperc akár az életedbe is kerülhet..." eközben felhúzta dús, fekete szemöldökét, mint valami révült állapotba került buddha. Meg ilyen olcsó favicceket, és uncsi rendőrbeszólásokat nyomatott végig, mint pl. téged fognak kivasalni az autósok, nem te őket, meg hogy, végy lámpát, világos?... Aztán egyszer csak elüvöltötte magát, mint holmi Surgyélán, igazából nem is emlékszem rá már, hogy miért ordított, csak arra, hogy a hang amit kiadott eszméletlenül ormótlan volt, ezért rám jött a röhögőgörcs és majdnem nem bírtam abbahagyni... De aztán megijesztett a buddha mérges tekintete, ezért jobbnak láttam ismét arra figyelni, hogy min is múlhat az én baromi fontos életem... Mindegy.
Na ennyit a mai napról, egyéb "kamaszkavarásokról" inkább nem teszek említést... Nincs energiám. Holnap amúgy is go Bjudöpeszt az évfolyammal, tanulmányi kirándulás céljából. Csodák Palotája+Hadtörténeti Múzeum. Ahhoz meg jobb, ha jó kedvem van...:D Most megyek segíteni apunak, mert jön holnap hozzánk az osztálya, kárpótlásul, mivel az esőzések miatt elmaradt a kirándulásuk.
Na by: Pergamen
2 megjegyzés:
nadenaaa! nem is volt buddha nézése, főleg meg hogy buddha nem nézett csúnyán...:D
a kiabálás pedig a figyelemfelhívás bemutatása volt...aludtál??:D
igen, horkoltam is... nem hallottad?
Megjegyzés küldése