Helló Manók!
Ma pakolgatós, várakozós nap volt. Fura közjátékokkal. Ugyanis, nem tudom, hogy említettem-e vagy sem, de eddig a házunk földszintjén laktam és most felköltözöm az emeletre. Az ötlet télen jött, és most fog megvalósulni. Ami pedig a várakozóst illeti, holnap nagyon valószínű, hogy találkozok két barátommal is... Jó lesz...:) Egyébként megtaláltam a bőröndöm alján a tegnap említett karkötőt, de igazából nem tudom mit csináljak vele... Mert amit akkor kívántam, az a dolog... meghatározná az egész életem, eszméletlen fontos volna... Mindegy.
Mostanság sokat hallgatok Quimbyt... Jó eddig is rengeteget, mivel ők a kedvenceim, de most valahogy még többet... A bejegyzéscímem is az ő egyik dalukból való...:):):)
Azért mondjuk hiányzik pár osztálytársam... Szívesen találkoznék pár emberrel... Ja egyébként, a töritanárunk azt mondta, hogy próbáljuk meg szeptemberre oly módon karbantartani az agyunkat, hogy ne a nulláról induljunk, hogy mindennap elevenítsünk fel valamit, ami eszünkbe jut a tanév anyagából, bármilyen tantárgyból, ezért kitaláltam, hogy minden bejegyzésemben írok valamit ami eszembe jut a tanultakból... Legyen mondjuk ez: a víz dipólusmolekulákból áll.
Üdv.: Pergamen
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése