Sertésklub

Heló.
Kezdjük a tegnappal. Nyilván fel lehetsz villanyozva, hogy egy olyan iskola, mint az enyém, aki az első "tanítás nélküli tanítási napon" egy eszelős, közlekedésmániás buddhát küld a nyakadra, mit találhat ki a második napra. Ha nem is vagy felvillanyozva, akkor majd most. Csatt. (felkapcsoltam a villanyt) Nos így, hogy mindenki kellőképpen el van látva villanykörtékkel, kezdem is az élménybeszámolót. Reggel 5.59-kor (véletlenül sem hatkor vagy öt ötvenkor) elindult nagy sihekkel és suhakkal és sihuhukkal az inter city. Nem arról van szó, nincs különösebb bajom az inter citykkel, csak az az igazság, hogy nem az én vonatideáljaim. Én az expresseket szeretem, ilyen hatalmas pirosokat, melyek csak pöfögnek a füsttől, és, ha szerencsénk van, rajta ül Harry Potter is egy hatalmas oroszlánfejet ábrázoló görgős kofferrel és egy hófehér, Hedvig névre hallgató baglyot tartalmazó ketreccel. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy nem volt szerencsém. Harry Potter nem ic-vel jár, ráadásul ez nem is a kilenc és háromnegyedik vágányról indult. Ennyit a vágyakról. Tehát beállt az ic és az egész évfolyam, mint valami elvadult birkanyáj felcsörtetett a járműbe és mindenki gyors lehuppant az általa kiválasztott helyre. Az úton jókat röhögtünk, vicces társaságba kerültem. Aztán feljutottunk a híres-nevezetes Budára. Botorkáltunk pár lépcsősort megmászva, és valahogy beestünk a Hadtörténeti Múzeumba. Érdekes volt, meg felszerelt, csak kicsit "bután" volt szerintem berendezve. Mindegy. Tovább botorkáltunk. Aztán beértünk a Csodák Palotájába. Ha nem baj, akkor nem írom le milyen volt, gondolom a többség már járt ott, aki meg nem az nézze meg, mert nagy élmény... Annyit azért megemlítek, hogy tettem két olyan fogadást, amit már ma elvesztettem tulajdonképpen. Mindkét emberrel azon egyeztünk, hogy ugye a Csodák Palotájába adnak ilyen karszalagot, és belőlem előjött a nagymenő, hogy, na ki fog velem arra, hogy ez szeptember elsejéig rajtam lesz... Aztán most meg egyszerűen nincs rajtam. Sejtelmem sincs hol lehet... Mindegy. 100 ft plusz egy tábla Milka.
Az osztály amúgy elég disznófalva lett. Már úgy értve, hogy van egy srác, ilyen elég bomlott agyú, de azért aranyos, aki elindította, ezt a "milyenjódologisazhaegymásorraaláfingunkböfögünkésokádunk" style-t. Aztán ma meg már a tettyei kiránduláson, az osztály, legjobb tanulója, aki egy ilyen komoly gyerek is, és szerintem a Matematika a szeretője, odaböfögött a fülembe. xd. Igazi sertésklub. Na mindegy. Egy könyvben azt olvastam, hogy ez a már-már mániákus gusztustalankodás ennek a kornak a velejárója. Hát én is ennyi idős vagyok, mégsem éreztem késztetést, hogy odapúzzak a többieknek. Mindegy, most megyek, mert 4 hozzám igen közelálló embernek lesz a napokban a szülinapja. (11-én, 12-én, 15-én, és 27-én)
pápá: Pergamen