könyvkönyvkönyv

Hát. Nem ígérem, hogy ma olyan felettébb hosszú lére eresztem a mondadóm. Ugyanis kaptam egy könyvet. Leiner Laura: A Szent Johanna gimi. (Első része.) Szóval azt olvasom. S mivel rendkívül leköti figyelmem, nem szeretnék, ma olyan sok időt áldozni, kedves számítógépem molesztálására, akit mellesleg Marinak hívnak. Szegény Mari, biztos fáj neki, hogy ilyen gyorsan és erősen nyomkodom a hátát. (billentyűzet)... Szóval rendkívül friss, jelenben játszódó, jól karakterizált, édeskésen fiatalos történetről van szó. De majd csak akkor fogom bővebben véleményezni, ha végigolvastam. Amúgy a mai nap rémes volt, egy-két megmozdulást leszámítva. Ja igen, pl. érdemes megemlíteni, hogy ma lyukasórában tiszta jót beszélgettem R.-vel, aki amelett, hogy nagyon jó fej, még szépen meg is vetette nemcsak a sajátja, hanem az én ágyam is a Helikonon (egy szobába voltunk). Hát igen, én kissé gyakorlatiatlan vagyok. Ő meg gyakorlatias. :D. Bioszon majdnem elaludtam. Valami film volt... Nem emlékszem, de tutira nem a Trója, vagy a Gladiátor, meg nem is a 300... Hm... azt hiszem állatokról szólt... Viszont arra emlékszem, hogy matekórán finom illat volt, mivel csokiillatú a füzetem. Mindenki azt szippantgatta. :P. Na, de befejezem, tartani szeretném, magam az ígértemhez, ami az volt, hogy nem leszek hosszú. :)
Üdv.: Pergamen

Rossz játék

Törökülésben ülök, előttem a játéktábla. Unalmas, régi szabályok, ráadásul a szerencse keréknél mindig azt húzom, hogy sajnos kimaradsz egy körből, mert szemeteltél, vagy, mert nem fizetted be időben az adót, esetleg az utcán csúnyán beszéltél. Pedig nem ezek az igazi okai annak, hogy ki kell maradnom. A többiek vidáman ülnek körülöttem, összenéznek és ravasz, szövetséges mosoly húzódik végig szájukon. Néha egy-egy kacsintást is elkapok, mikor azt húzom; sajnos ismét kimaradsz egy körből, mert gyorsan vezettél. Nem igaz! Nem vezettem gyorsan, ez aljas rágalom, nem is hazudtam, be is fizettem az adót és mindenkivel próbáltam szépen beszélni! Persze a játékmester már megint rég másra figyel. Senkinek sem tűnik fel, hogy fél órája csak "bűncselekményeket követek el" és állok a hatos mezőn. Közben a többiek már dohányt, vagy konyhabútort vesznek, hajókiránduláson vannak, esetleg a mulatóba. Én csak állok. A hatos mezőn. Legutoljára a tűzifára fizettem, az is már jó ideje volt, fázom. Nagyon fázom. Elfogyott a tűzifám. Mély, dörmögő hangok. Zoli a bankkal üzletel... Alacsony a kamat. ??? Nem tudom. Egyre jobban didergek, elkékül a szám. Sírok. NINCS TŰZIFÁM! KIMARADOK A KÖRBŐL! Már nem hallom mit beszélnek. Nem is érdekel. Gyűlölöm ezt a játékot. Ki akarok szállni! Semmi kétség, hogy összekeverték a lapokat...
De most már mindegy...
Hideg szél fúj és nincs tűzifám.

Fogadalom

Ez a vasárnap, más vasárnap volt, mit amilyenek szoktak lenni a vasárnapjaim. Tehát nem csak a hétfőtől való szorongásról szólt. A dédim 90. születésnapját ünnepeltük. És felkerestem a volt osztályomból az akkori legjobb barátom és beszélgettünk egy jót. Rég láttam. És ez jól esett most. Az osztály állítólag nagyon megváltozott. Nem baj. Szerintem én is eléggé. Másrészt rossz érzéseim vannak egy bizonyos dologgal kapcsolatban. Amit most nem írok le. Nincsen sok kedvem most kigobozni a szálakat. Na aztán ami a nap csúcspontjár illeti: megtaláltam egy ősrégi na jó nem olyan ős, de régi naplóm. És azt olvasgattam. Tiszta vicces volt, már nem is emlékeztem, hogy ennyi emberkébe voltam szerelmes..:D De ez ilyen nyomtatott napló volt, szóval nem egy sima füzet és az elejébe volt egy tök jó idézet azt ideteszem, mert fontos a mondanivalója:
"A jövőben nem a külső alapján ítélem meg az embereket. Abban sem bízom, hogy mit mondanak róluk mások. Én magam győződöm meg a jellemükről, méghozzá alaposan. Különben egyszer még elkerüli majd a figyelmemet valaki, aki különösen kedves lehet számomra..."
Annyira tetszik. Amikor azt a naplót írtam, még nyilván nem nagyon tudtam ezt a kis idézetet értékelni, vagy nem is értettem egészen, mert nem nagyon emlékeztem rá. Mindig tovalapoztam... :) Kis unalmas szövegnek tartottam. De most, hogy megtaláltam, nagyon megtetszett. És úgy döntöttem megfogadom. Próbáltam eddig is így élni. De azért nem árt egy kis fogadalomerősítés...:)
Szebb napokat: Pergamen

Helikon...

Vívávó. Helikon.. Nos khm... Érdekesélményesvidámhétköznapokbólkicsitkidomborodó napok. :D
- Kórus ezüst.
- Színjátszó arany.
- Este gyilkosozás.
- 2 óra alvás
- Mérges kocsis bácsi...
- R. és az ágynemű
- Szavazzunk, hogy szavazzuk, hogy tartózkodunk-e
- Hangulatok
- Fények
- Hattyúetetés
- Balaton
Háhá. Fáradt vagyok többre nem telik csak ilyen vázlatszerű szarra... XD
Üdv.: Pergamen

Visszataszító...

Amikor, már reggel úgy kelsz fel az ágyból, hogy tudod, hogy meleg és szemcsípően büdös szarba fogsz belelépni. Amikor minden tárgyhoz úgy nyúlsz hozzá, hogy fáj az érintés, szúr. Amikor, ha beszélni akarsz a nyelved a mérges fájdalomtól elzsibbad. Amikor a legjobb barátodra is képtelen vagy másképp nézni, mint egy rendkívül buta, de szerencsés tömeggyilkosra, akit csak azért nem kaptak el a rendőrök, mert még ostobábbak, mit a bűnöző. Amikor már magadat is utálod és a zuhanyt fél óráig tartod nyitva, mert le akarod mosni a végeláthatatlan mocskot a testedről. Amikor a ruhádba se tudsz belebújni, mert csak egy újabb álarc lenne. Amikor a kedvenc ételedet is kiköpöd, mert olyan rettenetes. Amikor az évszázad poénjára is csak azt tudod, mondani: mikor szoksz már le a faviccekről? Amikor a legkedvesebb filmedet lekapcsolod, mert rém unalmas és Meryl Streep megítélésed szerint, rosszabban alakít, mint hétfőn, pedig akkor is ezt nézted. Amikor a szerelemről először a hányás szó jut eszedbe. Amikor úgy érzed, most legszívesebben meghalnál, de ahhoz sincsen erőd.

Pár napig nem írok... Helikon...
Jobb napokat: Pergamen

Grammpermol

Üdv. Mindenkinek!
Nos, a mai nap... hát hát... Gyorsan leírom, mert holnap kémia tz és szeretnék még tanulni... Tehát élünk és éldegélünk abnormális dolgokat művelünk egy padnak nevezett fahasáb mögött egy iskolának nevezett hm... helyen.:D Oltás... :S. Nem jó. Keverés kavarás. Szintén nem jó. Egy kellemes beszélgetés. Jó. Kémiagyakorlás (grammpermol)... hát nem annyira jó, de később még örülni fogok neki...:P Á de gázosan fogalmazok...XD Biztos, mert már le akarok lépni... És gyakorolni a gramm per molt. Nem is zavargok tovább.
Good by: Pergamen.

"Lakodalom van a mi utcánkban"

Hát igen. Eljött szombaton egy szép nap... Valóban gyönyörű volt. Mesélhetnék itt a szertartásról, vagy a lakodalmas zenékről, a menyasszonyi ruháról, a vendégekről... De talán most ezt csak idegondolom... Néha, ha valamiről nem beszélünk többet mond a sok fecsegésnél... (persze akkor jogos kérdés lehetne ezen a ponton, hogy az ilyen ember miért is szerkeszt blogot...)
Más téma: az ember megállapításom szerint, mindennap valamivel több lesz, vagy kevesebb. (húha milyen közhely), de azt nem gondolom, hogy ugyanolyan maradna, mint a tegnapi énje. Nos én ma elmondom mivel gazdagodtam. XD (marha jó felvezetéseim vannak, nem??? XD) Tehát egyik osztálytársam ráébresztett, hogy a zárójeles mondatok és a lapaljai lábjegyzetek, a kisbetűs megjegyzések igenis fontosak... Nyilván igen viccesnek hathat ezeket a sorokat így olvasni tőlem, hogy nagy eszméket hangoztatok, példák nélkül... xd. Na jó, itt egy példa: S és Z levelezése:
Hm... Azon gondolkodtam, hogy milyen levelezést tegyek ide, ami nem gagyi. Nem jutott eszembe semmi, szóval S és Z mégse leveleznek. Nem kérem, hogy ilyen egetrengető példák nélkül megértsd a zárójeles megjegyzések fontosságát, (de azért remélem...:D)
Más téma: Ma tök nagy szenzáció volt, megkaptam az idei első ötösöm matekból... :D.
Üdv.: Pergamen

Zöld hermelinbőr

Ma? Ma... Reggel hát hát igen hallom a konyhából az ordítást: Kelj fel! Hat óra! Erre én következetesen a fejemre húzom a párnát és próbálom kiélvezni az alvás utolsó másodperceit. Negyed hét... Rohanok ki a szobámból, már nekem is leesik, hogy nem fogok így, beérni a suliba. Mosakodás, egy bögre kakaó, fogmosás, felöltözés, fésülködés. Kocsiban még egy fél óra alvás (nem ott járok suliba ahol lakom, szűk fél óra autóval az út) Beérek. Aztán az órák jönnek egymás után szinte egybemosódva... Csak a zöld hermelinbőr teszi szakaszossá kicsit... Ami azt illeti, nyilván nem tudod mi az a zöld hermelinbőr. Az óraközi szünetekben írtam fel a táblára és hetven kilométerrel arréb ugyancsak pár ember felírta ugyanezt... Érezni akartuk egymást. Nem éreztük...XD Talán, mert nem ugyanakkor van szünetünk... Otthon vagyok, zenét hallgatok, blogot írok és reményeim szerint mindjárt elkezdek beszélgetni. :)
A mihamarabbi viszontlátásra: Pergamen

A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!

Igazából nincs mit írnom. De azért írok. A semmiről beszélni jó... Semmiről beszélni, mindenről hallgatni. A semmin nevetni és mindenen sírni. Szeretni a senkit, gyűlölni mindenkit. Ez is milyen értelmes... Csak giccsezek itt össze-vissza, mert most minden olyan vívávó. Kéne egy kezelőorvos, vagy egy gyógyszerész... Kíváncsi vagyok a kockázatokra és a mellékhatásokra... A mai napommmmmmmmmmmmmm ilyen volt:

Karinthy Frigyes:

Előszó


Nem mondhatom el senkinek,
elmondom hát mindenkinek

Próbáltam súgni, szájon és fülöm,
mindnyájotoknak, egyenként, külön.

A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy megy egy.

A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,

A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a félúton.

Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.

A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

A harmadik csak rámnézett hitetlen,
nevetni kezdett és én is nevettem.

Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.

De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,

Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott rá, hogy őt higgyem.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak,
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,

Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,

Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanúskodom a napról, hogy ragyog.

Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,

Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja, őse,

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem, s dadog a szám.

Elmondanám, az út hova vezet,
Segítsetek hát, nyújtsatok kezet.

Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.

A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.

Egy láb a mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.

Egy szószéket a sok közül kibérelek,
Engedjetek fel a lépcsőjére, kérlek.

Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.

Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.

Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit elmondok mindenkinek.

Üdv.: Pergamen

If jú ár heppi end jú nó it kláp jór hendsz (placs placs)

Hájjj!
Hümm. Mielőtt rátérnék a mai napra, először is befejezem a tegnapit. :). Ugyebár a nap nagyrésze enyhén szólva gázos volt, de szerencsére egy esti beszélgetés felvitte a hangulatom. :) Most ezt le kellett írnom... XD Húú.. hát akkor a ma... Vegyes... Kifejezetten vegyes. Jobb, mint a tegnapi sok tekintetben... Megtudtam egy titkot, amit titokban kell tartanom, ezért ide sem rakom fel...:) Jó titkokat őrizni... én szeretek. Aztán az volt a vicces, hogy rajzoltam rajzon egy szarságot, mivel köztudott, hogy képtelen vagyok esztétikusan papírra vetni dolgokat. Az írásképem is csúnya. Na szóval az volt a mókás, hogy a rajztanárnak tetszett és utasított, hogy rakjuk ki a falra. És most kint pompázik az a siralom. Khm. A tanárok érdekesek... Mondjuk minden ember valamilyen szinten érdekes. De ők különösen... Aztán földrajzdoga... :S. Ne részletezzük, egy feladatrész elkerülte a figyelmem, ami kapásból három pont... Más érdekes dolog nincs... Mindjárt elalszom... Szeretek fonetikusan írni:
If jú ár heppi end jú nóu it kláp jór hendsz. (placs placs)
Üdv.: Pergamen

Színes tinták

Hejhó! Nos... Nem tudom mások, hogy vannak vele, de a mai nap számomra rettentő unalmas volt. De komolyan, ilyet még nem tapasztaltam. Semmi izgalom, hiszti, félelem, ordibálás. Semmi. A tanárok és a diákok is mind olyan szürkék voltak... Vááá... Nem szeretem a szürkét. A szivárványt szeretem, na jó, ha külön színt kellene mondani akkor a bordó lenne. Az olyan SZÉP. Ma csak ásítani volt erőm... Miközben támasztottam a fejem és jó nagyokat ásítottam, valamint értelmetlen lábjegyzeteket bigyesztettem a történelemkönyvembe, teljesen az álmodozás állapotába kerültem. Hümm... Hát igen. Kicsit jobb volt, mint a valóság. Mindenféle jó dolog járt a fejemben. Le se írom őket... Hosszú lenne. Nos, arra asszociálva, hogy a mai napom ilyen rendkívül szürke volt és ugye tegnap volt a költészet napja és kifelejtettem innen az ötödik kedvenc versem, ezért ideteszem.

Kosztolányi Dezső:

Mostan színes tintákról álmodom

Mostan színes tintákról álmodom.

Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikító,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat
és akkor írnék, mindig-mindig írnék,
kékkel húgomnak, anyámnak arannyal.
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.

Kiszínezném vele az életem.

Remélem nem borzasztom el azokat az embereket, akik kevésbé szeretik a verseket, mint én... Ha igen, akkor ne olvassák a blogot..:) Mert számomra fontosak... Kiszínezik az ilyen... SZÜRKE napokat...

Üdv.: Pergamen

A KÖLTÉSZET NAPJA

Nos helló ismét mindenkinek. Van oka annak, hogy ez ma a második bejegyzésem már... Nevezetesen a költészet napja. Elég gázos, hogy a nagy leánybúcsú regélése közben elfeledkeztem erről a fontos eseményről. Mert nagyon fontos... Szóval el ne felejtsem "boldog születésnapot" József Attila. Nos, úgy vélem a költészet napja alkalmából, fel kellene tennem kedvenc verseim... Íme:

Faludy György

Tanuld meg ezt a versemet!

Tanuld meg ezt a versemet,
mert meddig lesz e könyv veled?
Ha a tied, kölcsönveszik,
a közkönyvtárban elveszik,
s ha nem: papírja oly vacak,
hogy sárgul, törik, elszakad,
kiszárad, foszlik, megdagad
vagy önmagától lángra kap,
kétszáznegyven fok már elég –
és mit gondolsz, milyen meleg
egy nagyváros, mikor leég?
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
mert nemsokára könyv se lesz,
költő se lesz és rím se lesz,
és autódhoz benzin se lesz,
és rum se, hogy leidd magad,
mivel a boltos ki se nyit,
s kivághatod a pénzedet,
mert közeleg a pillanat,
mikor képernyőd kép helyett
halálsugarat közvetít,
s mert nem lesz, aki megsegít,
ráébredsz, hogy csak az maradt
tiéd, mit homlokod megett
viselsz. Ott adj nekem helyet.
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
s mondd el, mikor kiöntenek
a lúgtól poshadt tengerek,
s az ipar hányadéka már
beborít minden talpalat
földet, akár a csiganyál,
ha megölték a tavakat,
s mankóval jön a pusztulás,
ha fáján rohad a levél,
a forrás dögvészt gurguláz
s ciánt hoz rád az esti szél:
ha a gázmaszkot felteszed,
elmondhatod e versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
hogy elkísérjelek. Lehet,
s túléled még az ezredet,
s pár kurta évre kiderül,
mert a bacillusok dühödt
revánsa mégse sikerül,
s a technológia mohó
hadosztályai több erőt
mozgatnak, mint a földgolyó –
memóriádból szedd elő
s dúdold el még egyszer velem
e sorokat: mert hova lett
a szépség és a szerelem?

Tanuld meg ezt a versemet,
hadd kísérlek, ha nem leszek,
mikor nyűgödre van a ház,
hol laksz, mert nincs se víz, se gáz,
s elindulsz, hogy odút keress,
rügyet, magot, barkát ehess,
vizet találj, bunkót szerezz,
s ha nincs szabad föld, elvegyed,
az embert leöld s megegyed –
hadd bandukoljak ott veled,
romok alatt, romok felett,
és súgjam néked: tetszhalott,
hová mégy? Lelked elfagyott,
mihelyst a várost elhagyod.
Tanuld meg ezt a versemet.

Az is lehet, hogy odafenn
már nincs világ, s te odalenn
a bunker mélyén kérdezed:
hány nap még, míg a mérgezett
levegő az ólomlapon
meg a betonon áthatol?
s mire való volt és mit ért
az ember, ha ily véget ért?
Hogyan küldjek néked vigaszt,
ha nincs vigasz, amely igaz?
Valljam meg, hogy mindig reád
gondoltam sok-sok éven át,
napfényen át és éjen át,
s bár rég meghaltam, most is rád
néz két szomorú, vén szemem?
Mi mást izenhetek neked?
Felejtsd el ezt a versemet.

Márai Sándor:

Mennyből az angyal

MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.

Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.

Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett –
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.

És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta –
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.

Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta –
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.

És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”

Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?

Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
– A költő, a szamár, s a pásztor –
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, – mennyből az angyal

Varró Dániel:

sms 6

hogy mondjam el milyen nagyon szeretlek én ha bakker nem áll rendelkezésre több csak 160 karakter

S. M.

Sohanapján

(nos, hogy nem írtam ki a szerző teljes nevét, annak az az oka, hogy még él, egy nagyon jó barátom és nem járult hozzá, hogy a nekem írt verséhez odabigyesszem a nevét...)

Tehát mégegyszer!!!

S. M.

Sohanapján

Sohanapján fogok megszületni,
Lenni fogok, csak lenni és lenni!
Szaladni fogok, számon nagy mosoly;
S naspolyák köszöntenek majd: "hoholy!"

A Nap kivillantja sárga fogát,
Narancspudingok terhelik a fát;
Én szakítok egyet - a fa kacsint -,
Elfalatozgatok, de Ré leint.

Sohanapján fogok megszületni,
Élni fogok csak élni és élni!
Egy katica fog nyakába venni,
Mézes hegyek közé visz repülni!

Vattacukrot lopok a felhőkből, -
Jobbra egy szelíd méh, az megdörgöl, -
A kis pöttyös leszáll és megpihen,
Míg én pancsikolok a sós vízben!

Sohanapján fogok megszületni,
Úszni fogok, csak úszni és úszni!
Megtekerem az Órát: a percek
Visszafelé mennek, csak peregnek!

Távolból nő egy ajtó, bekopogok,
Benyitok és órákig csak csúszok!
Egy-két másodperc múlva felesek;
Alattam vaníliás kenyerek!

Sohanapján fogok megszületni,
Sírni fogok, csak sírni és sírni!
A Nap bezöldül, a Hold elkékül...
Fa árnyékában sírok egyedül.

Egerek futnak inni könnyeim,
Álomba sírom magam; - édes álmaim -
Majd felkelek; egy ajtó kinyílik.
Én mosolygok, bemegyek,
Az élet rám vágyik!


Nos igen. Ezek a kedvenc verseim. Írjatok megjegyzéseket... Vagy ne. :)

Leánybúcsú...

Halihóó! Mindenkinek szép napot... Vasárnap van... Nos tegnap, miután létrehoztam ezt a blogot, nem sokkal egy leánybúcsúra voltam hivatalos. Amire el is mentem. Drága, 24 éves unokatestvérem fog a jövő héten házasodni...:) Elég érdekes lánybúcsú volt... Mondjuk számomra nyilván bármilyen lánybúcsú érdekes lett volna, mivel ez volt az első amelyen megjelentem. Felhúztam piros répanadrágom, színes felsőm, és fogtam a piros kézitáskám, aztán útra keltem. Odaértem. Hümm... Hát az unokatesóm még nem volt ott... De már mindenki nagyon készült... Aztán megérkezett... Örömködés... "Jaj, de jó, hogy itt vagytok"... stb. Aztán ettünk. Játszottunk. Beszélgettünk. Jól éreztem magam...
Hííí. Itt tényleg lehet színessel írni?? :) Alapvetően viszont nincs jó kedvem... Már egy-két napja nem beszéltem egy nagyon-nagyon jó barátommal. Kicsit úgy érzem, talán neheztel rám... Igazából nem lenne rá oka. Ki tudja??
Gúúúd báj... :)

Halihóó!

Hát halihó! Háttal ugyebár nem kezdünk mondatot, de ettől most talán eltekinthetünk... Nos... lány vagyok. A nevem Pergamen, legalábbis itt az. Szeretek olvasni-írni (igen írni... történeteket... emberekről), színjátszózni, színházba menni, ott leülni, és jó kis darabokat nézni, filmet nézni, zenét hallgatni (Quimby!!!), a barátaimmal lenni (BMMKKFJ, + N. R., Sz. F., B. N., Cs. G.), beszélni, hallgatni, éldegélni, nézelődni, álmodozni... Kedvenc könyveim a Harry Potterek, talán nem kell magyaráznom, miért. Miért nyitottam blogot?? Jó kérdés... unatkoztam...:) Kedvenc állataim az oroszlán, a csiga, és a tejfehér planária. Szeretem a bolondos, őrült embereket, szeretem akiknek van véleményük, azokat is akiknek nincs. Mindenki megérdemli, hogy szeressék... :) Felületes kezdeti bemutatkozásnak talán elég ennyi. :)