Színes tinták

Hejhó! Nos... Nem tudom mások, hogy vannak vele, de a mai nap számomra rettentő unalmas volt. De komolyan, ilyet még nem tapasztaltam. Semmi izgalom, hiszti, félelem, ordibálás. Semmi. A tanárok és a diákok is mind olyan szürkék voltak... Vááá... Nem szeretem a szürkét. A szivárványt szeretem, na jó, ha külön színt kellene mondani akkor a bordó lenne. Az olyan SZÉP. Ma csak ásítani volt erőm... Miközben támasztottam a fejem és jó nagyokat ásítottam, valamint értelmetlen lábjegyzeteket bigyesztettem a történelemkönyvembe, teljesen az álmodozás állapotába kerültem. Hümm... Hát igen. Kicsit jobb volt, mint a valóság. Mindenféle jó dolog járt a fejemben. Le se írom őket... Hosszú lenne. Nos, arra asszociálva, hogy a mai napom ilyen rendkívül szürke volt és ugye tegnap volt a költészet napja és kifelejtettem innen az ötödik kedvenc versem, ezért ideteszem.

Kosztolányi Dezső:

Mostan színes tintákról álmodom

Mostan színes tintákról álmodom.

Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikító,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat
és akkor írnék, mindig-mindig írnék,
kékkel húgomnak, anyámnak arannyal.
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.

Kiszínezném vele az életem.

Remélem nem borzasztom el azokat az embereket, akik kevésbé szeretik a verseket, mint én... Ha igen, akkor ne olvassák a blogot..:) Mert számomra fontosak... Kiszínezik az ilyen... SZÜRKE napokat...

Üdv.: Pergamen