Fogadalom

Ez a vasárnap, más vasárnap volt, mit amilyenek szoktak lenni a vasárnapjaim. Tehát nem csak a hétfőtől való szorongásról szólt. A dédim 90. születésnapját ünnepeltük. És felkerestem a volt osztályomból az akkori legjobb barátom és beszélgettünk egy jót. Rég láttam. És ez jól esett most. Az osztály állítólag nagyon megváltozott. Nem baj. Szerintem én is eléggé. Másrészt rossz érzéseim vannak egy bizonyos dologgal kapcsolatban. Amit most nem írok le. Nincsen sok kedvem most kigobozni a szálakat. Na aztán ami a nap csúcspontjár illeti: megtaláltam egy ősrégi na jó nem olyan ős, de régi naplóm. És azt olvasgattam. Tiszta vicces volt, már nem is emlékeztem, hogy ennyi emberkébe voltam szerelmes..:D De ez ilyen nyomtatott napló volt, szóval nem egy sima füzet és az elejébe volt egy tök jó idézet azt ideteszem, mert fontos a mondanivalója:
"A jövőben nem a külső alapján ítélem meg az embereket. Abban sem bízom, hogy mit mondanak róluk mások. Én magam győződöm meg a jellemükről, méghozzá alaposan. Különben egyszer még elkerüli majd a figyelmemet valaki, aki különösen kedves lehet számomra..."
Annyira tetszik. Amikor azt a naplót írtam, még nyilván nem nagyon tudtam ezt a kis idézetet értékelni, vagy nem is értettem egészen, mert nem nagyon emlékeztem rá. Mindig tovalapoztam... :) Kis unalmas szövegnek tartottam. De most, hogy megtaláltam, nagyon megtetszett. És úgy döntöttem megfogadom. Próbáltam eddig is így élni. De azért nem árt egy kis fogadalomerősítés...:)
Szebb napokat: Pergamen