A közvetlen környezetemben élőkkel ellentétben én rengeteget álmodok... Sokszor vicces, kissé bizarr dolgokat, előfordul (azok a kedvenceim!!!:)), hogy legnagyobb, legféltettebb vágyaimat... Ezek után hajlamos vagyok felébredés után is még azt hinni, hogy megtörténtek... Jó is volna...:)
Aztán van egy visszatérő...
Emiatt nem fogom soha többé a kezembe venni az álmos könyvet... Ki tudja, mit jelenthet... Aki tudja kérem az se írja megjegyzésbe... Az álom, íme:
A dédimmel ülök a szobájába és felolvasok neki a Dunántúli Naplóból egy cikket... Ő figyelmesen hallgatja, néha el-elbóbiskol a lényegtelenebb részeknél, mikor is arra leszünk figyelmesek, hogy csöngetnek. A dédim felébred és botjára támaszkodva megy ajtót nyitni. A postás volt az. Átadott a dédimnek egy levelet, és megkérdezte, hogy van-e itthon szalonna, mert éhes. A dédim azt mondta, inkább gyorsan levág egy disznót, mert az jobban megéri. Seccperc alatt kész volt a disznóvágás. Az étkek fele a postást illette meg. Udvariasan megköszönte és továbbállt. Ezután a dédim felbontotta a levelet amelyben egy temetési értesítés állt. A polgármester kitalálta, hogy a dédimnek másnap lesz a temetése. A pláne az a dologban, hogy a dédim ezt tök természetesnek vette...
Itt egy kicsi fimszakadás általában, és a temetésen folytatódik... Mivel a dédim ugye nem halt meg, ezért csak úgy befeküdt a koporsóba, amit leeresztettek. Ez alatt az idő alatt valami rock szám megy... Én elkezdek kiabálni és teljesen kikelek magamból, mert mindenki vidám... És táncol. Elkezdem gyurmával dobálni a koporsót. Beugrok én is a gödörbe. Aztán jön egy árvíz és mindennek vége. Felébredek izzadtan és zihálva...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése