Hát bocs, de ez marhára nem ér.
Látom előre, hogy mi lesz holnap. Marha korán fogok kelni, mert anya csak úgy félvállról beüvölt majd a szobámba, hogy: kejj föl. Fáradt leszek. És dugó lesz. És nem kapok rendes helyet, csak valami gyíkarc mellett. Na jó, nálunk nincs sok gyíkarc, de olyan mellé szeretnék akivel tudok levelezni. :) Az élet nagy dolgait, amúgy is fizikán lehet a legjobban megvitatni... Két barátom is most Pécsre került, csak nem abba a suliba ahová én. Az egyik örül neki, mert új lehetőségeket lát, ez a jövője, erre vár régóta... A másikuk kevésbé lelkes. Mindegy. Majd meglepem őket egy csokival. Egy csoki segít... Felszabadít valamit a testben... xd De azért gondoljunk bele. Nem olyan szörnyű... Én pl. imádok ceruzát hegyezni. Jó, könnyen be lehet sokallni a sulitól... De a barátok, a könyvek, a ceruzák, a tollak, a titkos folyosók és az alagsori beszélgetések. Elleszünk mi... Nem félek.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése