Gondolatok a szerelemről 2.

Megígértem, hogy lesz második rész, hát lásd kivel van dolgod, tartom a szavam. Egyébként, tényleg ne vedd Szentírásnak, amit itt most bepötyögök, mert ezek abszolút olyan dolgok, hogy szinte mindenki másként vélekedik róluk. Csak hát a blog arról szól, hogy a véleményed, meg a gondolataid, terveid megoszthasd a világnak névtelenül és szórakoztasd őket ezekkel. Nos, hogy miért pont a szerelemről írok? Nem olyan felindulásból, hogy "hátjajjhamárjelenlegnemművelemgyakorlatbanakkorhaddelmélkedjek", hanem csak, mert egy olyan dolog, ami az emberek jórészét foglalkoztatja, egy ösztönszerű dolog, és az ösztönöket nehéz, sokukat amíg élsz lehetetlen megfejteni. De mondjuk én szeretek olyasmit bogózni, amit mások eldobnak, hogy hátt úgysem sikerül. Szerintem vannak magyarázatok. Kúsznak, csúsznak, másznak körülöttünk, nehezen lehet a markodban tartani, akár a vizet, vagy elcsípni szoknyája szélét, mint a levegőét. Itt vannak, csak rosszul állsz hozzá, a szemed csukva tartod, csak imitálod, hogy látsz. Hát nincsenek véletlenek. Gondolom ezt te is tudod.

Természetes dolog-e homoszexualitás?

Azt tudni kell rólam, hogy rengeteg rossz tulajdonságom van, akárcsak neked. De azt nem mondhatod rólam, hogy gyűlölködnék, rasszista lennék, vagy megbélyegeznék valakit a vallása, a származása, vagy a szexuális beállítottsága miatt. Szabadság van, meg béke emberek! Persze, hogy természetes... Mondjuk az olvastam, hogy mindenkiben fellelhető valahány százalékos vonzódás a saját neme iránt. Szerintem nem az a fő lényeg, hogy akit szeretsz az fiú-e vagy lány, - persze nyilvánvalóan a dolog úgy működik, hogy vonzódsz hozzá (a neméhez), - hanem Ő maga. A személyisége, a jellemzői, a jó és rossz tulajdonságai, az emeberi kapcsolatai, hogy hogyan viszonyul hozzád. Mondjuk annyira nem tudom ezt hitelesen leírni, hisz én az ellenkező nem tagjai iránt vonzódom, magyarul "heteró" vagyok, de nem tagadnám ki a gyerekem (ha lenne), ha kiderülne róla, hogy leszbikus, vagy, a barátaimat se közösíteném ki. Ez lekicsinyítve majdnem olyan, mint, hogy milyen zenét szeretsz. Ugyanúgy lehetnek rossz emberek az ellenkező nem iránt vonzódókban, mint a homoszexuálisok közt. Gondolom ilyen okítást hallottál már eleget, de nekem is ez a véleményem. "Ne bántsd, csak mert más"

Jók-e az újraezdett kapcsolatok?

Hát ezt nem lehet egyszerűen általánosítani. Rengeteg kérdés felvetődik ilyenkor: ki szakított, miért, mikor, hogyan, mennyi szünet volt közte, ki kezdeményezte az újrakezdést és miért, volt-e közben mással kapcsolata. Nem volt még újrakezdett kapcsolatom. És, talán nem is baj. Arról talán beszélhetek, hogy egy újrakezdett barátság milyen. Igen, nehéz. Nincs olyan, hogy újlappal kezdés, a kényes szituációkban akaratlanul is visszaemlékezel, hogy mi volt régen, miért is történt az, hogy egy ideig nem beszéltetek. Viszont ott van az érem másik oldala: nincsenek tökéletes emberek, tökéletes barátok, tökéletes szerelmek, tökéletes pasik és csajok. Olyan viszont van, hogy szemet hunysz a tökéletlenség felett, mivel: szereted / kedveled. És, így, hanem is lesz minden rózsaszín, hasonlatos lesz a tökéleteshez. Amilyen kapcsolataim eddig voltak, azokat nem szívesen folytatnám. :) Bár biztosan van olyan ember, akinek adnék még egy esélyt. Tehát a kérdésre válaszolva: lehet jó is meg rossz is.

Tabu-e a legjobb barát/barátnő volt párjával való randizgatás stb...? (itt most tételezzük fel, hogy arról a barátodról van szó, aki tényleg a legjobb, és tűzbe mennél érte)

Hát, ez megint olyan dolog, hogy attól függ. Ha ez a "best friend"-ed nem egy önző ember, és volt párjával "közös megegyezéssel" szakítottak és ezen túllépett és biztos nincs rá esély, hogy ismét összekerüljenek, és persze meg is kérdezted tőle, meg megbeszélted vele, akkor szerintem nem halálos bűn. Hiszen már nem egymáséi, nincs joguk birtokolni a másikat. De megint más a helyzet, ha a legjobbadat dobták és éjszakákat bőg át a szakítás miatt... Ilyenkor akármennyire is belehaparodtál a másikba, ne tedd. Egyrészt, mert bunkóság, másrészt, meg szerintem, nos ezzel lehet, hogy sokan nem fognak egyetérteni és kapom majd az üzeneteket a téves elméleteim miatt: nem a szerelmet szeretném leminősíteni, mert tényleg egy fantasztikus dolog (lehet), ha kiteljesedik, és persze lehet, hogy a szerelmed a legjobb barátod (talán ez a legideálisabb összetétel, habár elég rizikós és ritka), de a barátságban van valami, ami miatt ilyen helyzetekbe előbbre helyezed, mint a szerelmet. Talán az, hogy a barátság a mennyben köttetik, a szerelem meg a földön. Ez magyarázatul szolgálna arra is, hogy a lélek miért éli túl a testet. (lehet támadni, "teegyvadbaromvagy" üzenetekkel dobálni, amúgyis szeretek vitatkozni... :) )

Értelmes dolog-e a neten alakuló párkapcsolat?

Dehogy... Kizárt dolog.

1. Honnan tudod, hogy valóban ő az, aki a képeken szerepel?

2. Hogyan vonzódhatsz hozzá, ha élőbe nem láttad sose, és a hangját is max. telefonba hallottad?

3. Honnan tudod, hogy élőben, hogy viselkedik? Lehet, hogy közben a bátyjától kér tanácsokat, hogy hogyan szédítsen.

4. Hogyan szeretheted, ha még hozzá se nyúltál?

Folytathatnám a sort, de hülyeség. Jó mondjuk az kicsit más, hogy neten összehaverkodtok, aztán találkoztok és abból lesz később a szerelem, de az se az igazi. Ilyen téren marhára a természetes dolgok híve vagyok és nem lehet meghódítani egy narancs Times New Roman betűtípussal: "tysta sép vaggy azzon a pikcsörön"... önyveket se olvasok a neten.:)

Egyébként, ha van kérdésed szerelemmel kapcsolatban, pl. ilyenek, amiket írtam, akkor szólj és arról szívesen megírom a véleményem. Mert az szinte mindig van. :D