és a férfiak életének szabályait követem... Igazából mitől is férfi a férfi? És mitől nő a nő? Egymástól? Ahogy a két külön nem kiegészíti egymást és egybeolvad kerekké téve ezzel az egész világot. Talán nem. Mondjuk ez valóban megérne egy vitát, hogy pár nélkül lehet-e teljes az életünk. Tehát milyen lennék én férfinak? Ezt egyébként múltkor megkérdeztem valakitől és azt mondta, hogy nyomorék. xd. Mondjuk tutira nem lennék az a vadító mosolyú, zselézett hajú... Hát, ahogy így belegondolok tényleg nyomorék lennék. Sok építőkockám lenne. Meg tutira akkor is írnék novellákat. Lenne egy gitárom, és tudnék sok akkordot és énekelnék a tábortűznél. Mondjuk marhára nem tudom, hogy ezt miért kötöm nemhez. Meg valahogy udvariasnak képzelem magam. Előre engedném az ajtóban a nőket, annak ellenére, hogy én utálom az ilyenfajta udvariaskodást. Az én vállamon kisírhatná magát mindenki és még gitároznék is. :) Na jó. Mindent összevetve, majdnem olyan lennék, mint most. Csak a fiú wc-re járnék, meg ilyenek. Nem tudom, hasonlítanék magamra. De akkor mégis... Melyik a jobb? Vagy melyek a különbségek? Az alapvetőek után, például ott van a szülés. Egy nő képes életet adni közvetlenül valakinek, habár ehhez kell a férfi is, de a legnagyobb dolgot a nő viszi véghez. Ami elviekben egy csoda. Viszont marha nagy fájdalom is, felelősség, kockázat. A nőknek mindig szépnek kell lenni, egy férfinak jól is áll, ha kicsit igénytelen. xd. Na jó. Ez így tök hülyeség. Igazából lehet, hogy jobb lenne, lehet, hogy nem. Szerintem a legtöbb dolog nem ettől függ. Balázs... :D. Szerinted?
2010. augusztus 28., szombat
Nő vagy férfi?
Az a kérdés, amit az alábbiakba fejtegetni fogok, nyilván sokak fejében szöget ütött már. Miért éppen olyan neműnek születtél, amilyennek? Vagy, ha választhattál volna, akkor, aznap, hogy fiúként vagy nőként gyere világra, akkor mi mellett voksolnál. Tudni kell rólam, hogy a természetesség híve vagyok. Azokat az embereket tudom igazán megkedvelni akik nem holmi trend szerint élnek, van saját stílusuk, igazi egyéniségük és őszintét adják magukról a világnak. Ilyen téren a sminket is kissé "másokelőttmindenoké" dolognak tartom, persze egy bizonyos szinten teljesen elfogadható és csinos lehet, jól állhat az embernek, csak a probléma nem ott kezdődik, hogy felraksz egy kis szolid mázolmányt az arcodra egy esti programra, hanem ott, mikor teljesen megváltoztatja az arcodat, más karakterű leszel. Ez is kicsit köthető a semmisemvéletlen elméletemhez... Van oka annak, hogy fehér bőrű vagy, hogy vékonyak az ajkaid és, hogy nő vagy. Ezért sosem változtatnám meg nememet, tekintve, hogy ma már ez is lehetséges. De egy kis fejvakargatásos elmélkedés nem árthat. Nő vagyok. Mi lett volna, ha nem az lennék? Ha megszületek Balázsként. Ha egyre cseperedem
és a férfiak életének szabályait követem... Igazából mitől is férfi a férfi? És mitől nő a nő? Egymástól? Ahogy a két külön nem kiegészíti egymást és egybeolvad kerekké téve ezzel az egész világot. Talán nem. Mondjuk ez valóban megérne egy vitát, hogy pár nélkül lehet-e teljes az életünk. Tehát milyen lennék én férfinak? Ezt egyébként múltkor megkérdeztem valakitől és azt mondta, hogy nyomorék. xd. Mondjuk tutira nem lennék az a vadító mosolyú, zselézett hajú... Hát, ahogy így belegondolok tényleg nyomorék lennék. Sok építőkockám lenne. Meg tutira akkor is írnék novellákat. Lenne egy gitárom, és tudnék sok akkordot és énekelnék a tábortűznél. Mondjuk marhára nem tudom, hogy ezt miért kötöm nemhez. Meg valahogy udvariasnak képzelem magam. Előre engedném az ajtóban a nőket, annak ellenére, hogy én utálom az ilyenfajta udvariaskodást. Az én vállamon kisírhatná magát mindenki és még gitároznék is. :) Na jó. Mindent összevetve, majdnem olyan lennék, mint most. Csak a fiú wc-re járnék, meg ilyenek. Nem tudom, hasonlítanék magamra. De akkor mégis... Melyik a jobb? Vagy melyek a különbségek? Az alapvetőek után, például ott van a szülés. Egy nő képes életet adni közvetlenül valakinek, habár ehhez kell a férfi is, de a legnagyobb dolgot a nő viszi véghez. Ami elviekben egy csoda. Viszont marha nagy fájdalom is, felelősség, kockázat. A nőknek mindig szépnek kell lenni, egy férfinak jól is áll, ha kicsit igénytelen. xd. Na jó. Ez így tök hülyeség. Igazából lehet, hogy jobb lenne, lehet, hogy nem. Szerintem a legtöbb dolog nem ettől függ. Balázs... :D. Szerinted?
és a férfiak életének szabályait követem... Igazából mitől is férfi a férfi? És mitől nő a nő? Egymástól? Ahogy a két külön nem kiegészíti egymást és egybeolvad kerekké téve ezzel az egész világot. Talán nem. Mondjuk ez valóban megérne egy vitát, hogy pár nélkül lehet-e teljes az életünk. Tehát milyen lennék én férfinak? Ezt egyébként múltkor megkérdeztem valakitől és azt mondta, hogy nyomorék. xd. Mondjuk tutira nem lennék az a vadító mosolyú, zselézett hajú... Hát, ahogy így belegondolok tényleg nyomorék lennék. Sok építőkockám lenne. Meg tutira akkor is írnék novellákat. Lenne egy gitárom, és tudnék sok akkordot és énekelnék a tábortűznél. Mondjuk marhára nem tudom, hogy ezt miért kötöm nemhez. Meg valahogy udvariasnak képzelem magam. Előre engedném az ajtóban a nőket, annak ellenére, hogy én utálom az ilyenfajta udvariaskodást. Az én vállamon kisírhatná magát mindenki és még gitároznék is. :) Na jó. Mindent összevetve, majdnem olyan lennék, mint most. Csak a fiú wc-re járnék, meg ilyenek. Nem tudom, hasonlítanék magamra. De akkor mégis... Melyik a jobb? Vagy melyek a különbségek? Az alapvetőek után, például ott van a szülés. Egy nő képes életet adni közvetlenül valakinek, habár ehhez kell a férfi is, de a legnagyobb dolgot a nő viszi véghez. Ami elviekben egy csoda. Viszont marha nagy fájdalom is, felelősség, kockázat. A nőknek mindig szépnek kell lenni, egy férfinak jól is áll, ha kicsit igénytelen. xd. Na jó. Ez így tök hülyeség. Igazából lehet, hogy jobb lenne, lehet, hogy nem. Szerintem a legtöbb dolog nem ettől függ. Balázs... :D. Szerinted?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése