Mint a címből is láthatod, ma különös dologra vetemedem. Na ja, a szerelemről fogok írni, ami sok embernek megszépítette már az életét, de még többnek vágta taccsra. Olyan furcsa egyébként, hogy mennyien elmélkednek a dologról és milyen sok sperpektívából lehet látni. Ha érdekel olvasd el a véleményem, akkor olvass tovább.
Van IGAZI szerelem?
Hát, ha létezik igazi barátság, meg igazi paradicsom a piacon, akkor van talán igazi szerelem. De szerintem ez a melléknév az elején teljesen felesleges. Mert, nincs nemigazi szerelem. Mert az nem szerelem. A nemigazi barátság se barátság. Ilyen szemszögből minden szerelem igazi.
Mindenki számára ki van jelölve egy Ő?
:) hát... a szerelem kérdésben a sok filozófus, pszichológus közül leginkább Popper Péter elméletével tudok azonosulni. (Isten nyugosztalja.) Evvel se minden pontban, de nagyjából. Mégpedig: nincs olyan, hogyha látsz valakit Floridában, meg se szólalt, csak meglátod, és végig fut rajtad a hideg, és rögtön tudod, hogy ő neked van teremtve, és már gondolkozol, hogy milyen nevet adj majd a gyermeketeknek. Ez maxmimum testi vonzalom. De rendkívül távol áll a szerelemtől. Péter bácsi is azt mondta, hogy szerinte egy szerelem egyfajta ragaszkodás két ember között, egy nagyon erős ragaszkodás, amelyet úgy élnek meg, hogy szeretik egymást. És ilyen ember nem csak egy lehet a világon.
Van-e igazi fiú-lány barátság?
Van. Ezt nem nagyon tudom megérvelni, hogy miért van, kicsit olyan kérdés, mint például, a van-e madárnak szárnya. Van. De nem tudom miért. Mert természetes. Mert nekem is vannak fiúbarátaim. És szerintem ez nemtől független.
Van-e örök szerelem?
:) Fiatal vagyok én még ahhoz, hogy ezt tudjam, bár elképzelésem van róla. Popper Péter azt mondja, hogy egy kapcsolat addig jó, míg úton van, ha már csak önmagukat ismétlik ugyanazok a szituációk, veszekedések és a két ember nem tud újat mutatni a másiknak akkor az rossz. Ilyen szempontból nem biztos, hogy az a jó, ha egy kapcsolat 80 évig tart. Hát igen. De végülis nem lehetetlen. Csak ahhoz szükséges sok szerencse és munka. Például szerintem ilyesmi csak akkor sikerülhet, ha a párod a legjobb barátod is. Viszont egyensúlyban kell tartani a dolgot, hogy a szenvedély ne csituljon és ne csak barátság maradjon a végére. Meg, hogy a szerelem ne "laposodjon" hűséggé. A hűség fontos, de... Én egyébként nem török pálcát azok felett akik válnak. Ha jogosan teszik. Ami nagyon nem megy azt nem szabad erőltetni, hisz a gyerekne is mi a jobb? Az a fajta otthon, ahol a szülei ugyan egyágyba alszanak, de mégis mindennap háromórás ordítozós jelenetek, vagy az, ha külön laknak, és választania kell, hogy melyik szülővel élje a hétköznapjait és hétvégente látogassa a másikat, de békesség van. A béke fontos. A lelki nyugalom. Nem tesz jót, ha valakinek huzamosabb ideig túlságosan felfokozottak az érzései, legalábbis nekem mindig kell a sok izgalom után a lecsengés. Úgy esik jól.
Lehet-e szerelem nélkül élni?
Hát. Most, ha a katolikus papokra vagy az apácákra gondolunk, akkor azt tudjuk, hogy ő képesek aktív szerelmi kapcsolat nélkül élni, viszont ez nem zárja ki a szerelem nélkül élést. Nem látok bele a lelkükbe, de az érzések jönnek, mennek és mikor érkeznek előtte nem jelentkeznek be, mégcsak kopogtatni sem méltóztatnak, azt meg pláne nem nézik meg, hogy az van-e az ajtóra kiírva, hogy XY katolikus pap. De valamilyen szinten talán kordában tarthatóak. Szerintem ők is éreznek szerelmet földi halandó iránt, de olyan elkötelezettek Istennel szemben, hogy képesek elfojtani magukban. Hisz ez a hivatásuk.
oh. nincs kedvem többet írni, pedig van még ehhez hozzáfűzni valóm... majd holnap. jájj! itt van két link, könyörgöm hallgasd meg őket, mert csak így tudsz szavazni.
www.youtube.com/watch?v=VjWX-WPO6Hk - Quimby féle Most múlik pontosan
www.youtube.com/watch?v=D6RaU9n4ZuI - Csík féle Most múlik pontosan
Üdv.: Pergamen
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése