"megadom, megadom neki megadom magam"

22 óra 14 perc. A semmittevés általános ideje. A nappali dolgok kellemes bizsergető zsizsgése lassan lecseng, már nem csörren telefon, nem jön váratlan látogató, a jó filmekről már lemaradtam, azok előbb kezdődtek. Az msn is kong az ürességtől és nem vagyok olyan hangulatban, hogy - az egyébként zseniális - kötelező olvasmányom 1990-es kiadású kötenének lapjait nyálazzam. Úgyhogy arra jutottam, hogy talán írok egy normális bejegyzést, mert már elég régen nem volt olyanom. Nem garantálom, hogy most az lesz, de minden fehér és vörösvérsejtemmel arra törekszem. Elmesélem a jó élményeim. A rosszakra nem vagy kíváncsi, hisz mindenütt azt kapod. A tv-ből, a világból, a sok szerencsétlen tekintetből: a koldusok szánalmas arccal, az aluljáróban aszottas kezüket nyújtják segítségért, és egy újgazdag épp arra sétál, aki talán most kötötte meg élete legnagyobb üzletét és megvetéssel tekint a szerencsétlenre, talán le is köpi. Ne is menjünk bele ebbe mélyen, hisz úgysem erre vagy kíváncsi,találkozol a fájdalommal nap, mint nap és szerintem az én blogomat is olvasva volt pár olyan pillanatod, amikor legszívesebben belémrúgtál volna, hogy ez az oldal is arról harsog, hogy milyen khaki az élet és ezt is egy kis önző, önsajnálatra hajlamos idióta szerkeszti, aki néha, ha épp ivott egy pohár kólát, vagy különlegesen vidám, akkor ír pár olcsó poénos, pár mondatos bejegyzést. Ma megpróbálok egyik végletben sem lenni. Nem szeretnék se szomorú lenni, se nevetséges. Egyszerűen jó kedvem van. Mert tegnap nagyon jó élményem volt. Tegnap délután eljött hozzám egy nagyon jó barátom. Szeretem, mert olyan... jóságos. Nem tudom, kicsit vicces, de mindig ez a szó jut először eszembe róla. Meg olyan békét sugárzó. Igazából egyrészt ezért is szeretem az ő társaságát, mert nem az az olcsó, hétköznapi, százonpörgős, hanem nyugodt, meg téged is megnyugtat, ha látod... Kicsit olyan, mintha magából kilövelne egy ilyen lassítót, amitől te is másik üzzemmódra kapcsolsz. Egy kényelmesebbre, egy olyanra, amikor van időd arra, hogy rácsodálkozz: milyen szép is egy pápaszemes lepke. És milyen fantasztikus érzés mikor rád süt a nap és, hogy érdemes mosolyogni, mert az esetek többségében visszamosolyognak. Na szóval ő jött el hozzám, sokat beszélgettünk, meghánytuk vetettük, az élet nagy dolgait és csupa fontos meg érdekes dologról beszéltünk. :) Aztán este 9. Apa, anya, N, és én beülünk a grafitszürke járgányunkba és elhajtunk Nagyharsányba. Megvesszük a jegyet az esti koncertre, a jegyadó bácsika jófejen biccent és rámköti a lila karszalagot, melyre az volt írva: szerda. Ily, nemes egyszerűséggel. Bementünk. A Kisstibi már interjúzott az mtv-nek, mi meg odamentünk a pólóshoz és beszereztünk egy újabb Quimby-s felsőt. :) Na jó, térjünk a tárgyra. Minden túlzás nélkül ez az egyetlen zenekar, amelyiket bármikor megbírnék hallgatni. Egyszerűen nem lehet ezt így leírni egy blogbejegyzésbe két ásítás között. Az ő zenéjükbe megtalálom teljesen önmagam, meg másokat, és "szakmailag" is a legjobbakat nyújtják, szóval nem csak benyomásokat adnak, mint sok népszerű banda, népszerű számokkal, hanem zseniális szövegek, hozzá illő laza dallamokkal... Vagy épp nem lazákkal. És igazi egyéniségek. Marha jó volt majdnem két órán át tombolni rájuk. Az autó egy szerpentinennél velük énekelni és nem gondolni semmire, belefeledkezni a létezésbe, a most múlik pontosannál gondolni "valakire" és mélázni rajta, és kicsit szomorkodni, mert tudod, hogy... na mindegy és mindegyik számnál megvolt ez sajátosan átitatott világ. A Libidó című számnál sajnos befhosott a technika, de simán továbbléptek, nagyon profin kezelték. Az egész este úgy volt fantasztikus, ahogy volt, de nekem a fénypont a Magam adom c. szám volt. Eddig is nagyon szerettem és tudtam, hogy ezt a Livius szokta énekelni, de akkor tegnap este valahogy ez nagyon ütött. Annyira megborzongtam, ááá rendkívüli volt, ahogy azt nyomták. "Megadom, megadom, neki megadom magam" Aztán vége lett. A dedikálás elmaradt. De nem baj. Maradandó élmény volt. Szeretem az alternatív zenét, de abból is őket legfőképpen. Mert, csak mert... Mert mondom, felfedeztem benne magam. És szerintem mindenkinek az a kedvenc zenéje/bandája, amiben olyan elemeket talál, amelyeket ismer, mert benne vannak saját magában, és ettől hitelesnek tartja őket. Igen, ez szubjektív dolog, hisz ilyen szempontból mindenki azt szereti ami legalább kicsit olyan, mint ő, és akkor kábé annyi "legjobb zene" van, ahány ember. Mindegy. Nekem ők a kedvenceim. Szeretlek, Tibi, Livi, Szilárd, Fefe, Feri, Dodi. Nekem ti vagytok a ZENE.

Üdv.: Pergamen

Pár link:

www.youtube.com/watch?v=zQMG2ubmu4E - Magam adom

www.youtube.com/watch?v=_9LxIYdQoUQ - Hol volt, hol nem volt

www.youtube.com/watch?v=aQlFN6suTp8 - Ajjajjaj

www.youtube.com/watch?v=tGycSC71Kg8 - Haverom a J. J. Cale