Heló.
Igen, igen, nem tévedsz, ismét itt vagyok és boldogítlak, DRÁGA OLVASÓM. Hogy egy kis helyzetjelentést közvetítsek a hogylétemről, röviden: voltam jobban is. Vagyis pontosabban: körülbelül 5-6-szor voltam a mostani állapotomnál rosszabbul. És nem egy problémám van, amiből fakad a többi, hanem külön ágakról jön az összes, és egy helyen, egy időben valahogy összefonódik és egyre szorosabb lesz a csomó. Fulladásig.
Nem írom le az összes gondot-bajt, mert nem tartozik ide. Nem tartozik a világra. Mondjuk azt szerintem sokan tudják, hogy, ha valamire rájössz, valami olyasmire, amit addig nem tudtál, csak éreztél, és az egész nem tudatosan, hanem ösztönből működött, és ez olyan, ami egy fontos dolog, de nem feltétlen jó, szóval: HA RÁJÖSSZ ARRA, HOGY EDDIGI ÉLETEDBEN EGY BIZONYS DOLOGGAL KAPCSOLATBAN, MIT TETTÉL FOLYAMATOSAN, és tudatában vagy, hogy áááááááááá. Ez hülyeség, nem tudom leírni. Nem lehet egyszerűen. Mert. Mindegy, a lényeg, hogy az a világ legnagyobb közhelye, hogy az élet nem áll le, ez teljes mértékben így van, de marha nagy igazságtalanság. Én ember vagyok, nekem idő kell ahhoz, hogy ezt helyrerázzam, valaki állítsa már le egy percre a világot, mert így nem lehet továbblépni... Vagy nem is vagyok ember?
Az ember a legfejlettebb állat? Ez magyarázná, azokat az ösztönöket, amelyek felett nem tud uralkodni az agyunk?
Mindegy. Most nem sajnáltatom tovább magam, gondolom van jobb dolgod is annál, hogy ezt a mocskot olvasd. Menj le a strandra, csajozz, vagy pasizz, ahogy tetszik... Igyál colát, rontsd az egészséged, egyél pizzát, mert finom, vásárolj, mert az vicces, egyél csokit, hogy hízzál, de ne szenvedj, mert, ameddig nem muszáj, addig... addig élj.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése