
Heló.
Általában a blogbejegyzések előtt kigondolom, hogy miről fogok regélni, vagy legalábbis meg van a fonál, amivel majd elindulok, hogy ne kelljen az Olvasót olyasmivel fárasztani, hogy jajj, ma mit írjak, hogy jajj nem jut eszembe semmi. Mert sok olvasó fáradékony és, ha ilyesmit látna az oldalamon esetleg gyorsacskány felirányítaná egerét a jobb sarokba és élesen a piros x-re kattintana. Egyébként szerintem hülyeség, hogy piros x, mert nem piros, hanem fehér piros alapon. De mindegy. Jó, persze néha előfordult üresjárat a blog történetében, de általában van elképzelésem, hogy mit akarok a képernyőre vetni, amelyet sokszor azonban nem sikerül jól kivitelezni. Nos, ma kivételes nap van. Teljesen cél nélkül írok, mégis viszonylag gyorsan peregnek foltos ujjaim alatt a billentyűk, melyek sokkal többet mesélnek a használójáról, mint gondolnánk. Az én billenytűzetem annak ellenére, hogy nem öreg eléggé viharvert. A maszattól, amit egy Lays chips zsíros maradványáról kezemmel a g betűre kentem, már alig látni, hogy ez g, inkább talán o-ra hasonlít. Egy fonaldarabka a b betű alatt, pedig nem szoktam varrni. Különös... Ciklámen színű a fonal... Sejtelmem sincs hogyan kerülhetett oda. Aztán hajszálak kerítik körbe az a-h intervallumot. Ez a tény, csak ama nyers igazságot támasztja alá, hogy hullik a hajam. De nem kell aggódni, majd újra nől. Pár perecdarabka, jól esik a rágás, gépezés közben. Mikor nagyon ínséges idők voltak és nem volt pénzem perecre akkor a küszöböt rágtam. Még most is tisztán kivehetőek a fognyomok. Na jó, nem. Perecre azért mindig akadt egy kis pénz, meg annyira sosem voltam éhes, hogy felnyesegessem a küszöböt és beleaprítsam a Cézár-salátába. Ezektől a szépséghibáktól eltekintve a billentyűzet fejedelmi, csak az m betű ragad be néha. Ma lomha nap volt. Kinggel randiztam. Az ujjaim odaragadtak a könyv támlájához. Ja, meg beszéltem F-fel. Valószínűleg fantasztikus lesz a péntek.:D Akkor senki ne keressen. Vagy de, akkor, ha meghalt az oposszumja, mert kötök neki masnit. Na ennyi jött össze tervezés és gondolkodás nélkül. Remélem nem bőgsz a fájdalomtól. Ha igen, akkor kattints a FEHÉR x-re. Tudod ott fent. Jobb oldalon. :) Heló...
U.i.: a képen látható billentyűzetek közül egyik se az enyém. Ha a pirosat megveszed nekem akkor majd kapsz egy szívközpontú ölelést. Nem tudod mi az, ugye? Nem baj, ha elolvasod Kathleen Keating-től az Ölelések kis könyvét, akkor majd rájössz.:)
Itt megtalálod:
www.libri.hu/konyv/olelesek-kiskonyve.html
Pergamen
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése