Nem azért írom ma a második bejegyzésemet már, mert annyira unatkozom, vagy, mert valakinek jól be szeretnék olvasni, esetleg bűntudatot kelteni benne, de úgy érzem, ha ezt a dolgot nem írom ki magamból, akkor egész éjjel bőgni fogok... Jobbnak láttam tehát, ezt a módszert. Az igazság az, hogy nem tartom magam sértődékeny típusnak. Most sem a sértődöttség beszél belőlem. Csak talán, a csalódás... Sebezhetőnek viszont annál inkább gondolom a személyiségem... Meg lehet bántani avval, ha becsapnak, ha magamra, vagy cserben hagynak, ha nem fogadják a szeretetemet...
Már most tudom, milyen szánalmas lesz a végén ez a bejegyzés... De most már mindegy. Elmegyek zsepiért, mert csorog a könnyem...
Itt vagyok.
Nem az, csak ma este kaptam egy olyan telefont, amire nem számítottam. Teljesen bizonyos voltam benne, hogy az az ember megtartja az ígéretét, aki két hete, és pár napja is 100 százalékos bizonyossággal vallotta egy bizonyos téma kapcsán. Főleg arra nem számítottam, hogy Ő teszi ezt, mert ez a valaki rendkívül közel áll hozzám. És közel is fog. Ez nem változtat semmin, csak csalódtam, meg sírok. Jó, lehet, hogy kicsit eltúlzom, de... Nyugi, nem haragszom Rád, nem is utállak, ugyanúgy szeretlek, csak ez csalódás volt. Mindegy, majd csak túlélem...
Aztán az is bánt, hogy van két nagyon jó barátom akik bajba vannak. Nehéz lapokat osztott nekik a "sors" és erősnek kell lenniük. Nem érdemlik ezt meg. Sajnálom őket, bár ez nem segít rajtuk. Inkább az, ha azt mondom én bármiben segítek, ha tudok. Mondták páran már, hogy kényelmes a vállam, jót lehet pityeregni rajta, meg tényleg bármi...
És egy jó hír a végére. Nem tudom említettem-e már, de M jelet adott magáról! Él!!! Annyira örülök... Ma beszéltem is vele telefonon. Nyaral. A hangja alapján boldognak tűnt, legalább vele minden rendben van.
U.i.: a kép egy rajz, amit az én kezem alkotott. (igazán nem értem, hogy ma miért tört rám a kézműveskedési kényszer) Azt a házat ábrázolja, mely az esetleges könyvemben szerepel majd, és a legfőbb helyszín lenne. Nem rajzolok szépen... Ez van.
És tényleg nem haragszom, csak értsd meg, ezt ki kellett írnom, hogy holnap ne szilvanagyságú és cseresznyeszínű szemekkel ébredjek.
Üdv.: Pergamen
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése