egy másik dimenzió

Halihó.

Ez a bejegyzés egy bocsánatkérés, vallomás és tényközlés is egyben. 3 in 1.

Tehát... A lényeg az, hogy az utóbbi pár napba nagyon beleástam magam abba a bizonyos dologba, amiről meséltem már. Könyvet készülök írni... És eddig is megvolt a sztori, a tervezet, a szál, a tartalomjegyzék, de mindig valami volt, ami miatt, nem jött meg sose, hogy mi legyen az első mondat. Nem indult be az a bizonyos gépezet, ami adja a ritmust, a lüktetést, amitől egyik szó jön a másik után erőlködés nélkül és mikor utána olvasod, akkor tetszik. És kerek, és gömb és nem olyan hiányos, nem erőltetett, hanem megvan az a bizonyos érzet, ami ihlet néven ismeretes. Volt sok bevillanás, képek... És megmozdult a dolog...

Ez lehet, hogy azért történt, mert pár nappal ezelőtt egy elég, hogyismondjam, egy olyan élmény ért ami megviselt, és valahogy befordultam, elkezdtem megint ezen a dolgon járatni az agyam és nem állt le. És ültem a laptop előtt és be volt nyomva közben az msn. És én csak írtam és írtam a wordbe, egymás után a sorokat, azt a világot a Balassi utca világát, és hiába villogott vagy 5 msn ablak, nem írtam vissza. Valahogy olyan önkívüeti állapot volt. Ilyet nem sokszor érzek. Egy másik dimenzió... Nagyon furcsa... A kezeid alatt nem áll meg a betűcsattogás... És vissza akartam írni. Mert volt köztük olyan is, akivel feltétlenül is meg szeretnék valamit beszélni, meg egyébként is... Ki kellett volna kapcsolnom az msn-t. De máshol voltam. Nagyon messze onann. Bocs.

Pergamen