mindet leírni nem fogom, választani meg elég nehéz... Írjak Angliáról? Nem, mert még nem biztos... Írjak a suliról? Hanyagoljuk inkább... Írjak a barátaimról? Nincs hozzá erőm... Írjak a vágyaimról? Nem, mert, akkor ismét szembesülhetek azzal, hogy nem teljesednek be... Igen, tulajdonképpen, ha szenvedek, akkor részben mindig a vágyaimtól szenvedek. Mert túl nagy a képzelőerőm és berendezek gondolatban egy gyönyörű tájat, egy szép napot, egy kedves helyzetet, sok mosolyt és boldogságot és aztán, ha nem úgy lesz, akkor még nagyobbat vág. Mert szinte már láttam magam előtt a jövőt, éreztem az illatokat, fogtam a kezeket. És utána jön a szembesülés... Egy csettintés a szemed előtt bambulásod közben... "Térj vissza a normális kerékvágásba, járj a Földön..." Mi is kéne nekem? :)... Ne kérdezd, titok. Csak annyit mondok, hogy, ha racionálisan gondolkodnék akkor rég más utakat keresnék. De nem
vagyok racionális. Szerintem ezt már mondtam egyszer... Ez az én nagy elvem... Pergamen mottója...xd: "Nem hiszek a racionalitásban, mert a fontos helyzetekben alárendelődik az emocionalitásnak, a nem fontos helyzetek, pedig nem fontosak." De most akkor gondoljunk a szép dolgokra... Ráfér egy adag mosoly a blogra. :) :) :) Például írhatnám azt, hogy mostanában elég sok kellemes csalódás ért. Azt hiszem félreismertem egy embert. Bocsi KN. Aztán meg a másik, hogy nap, mint nap örömet okoz számomra egy F kezdőbetűs illető. Aki mellesleg nagyon jó barátom és fizikaórán (is) szeretjük együtt tudósítani az eseményeket... Olyan elképesztő lelkesedéssel van egy közös "munkánk" iránt. És olyan optimista...:) Erőt lehet belőle merni... Mindenkinek jut egy veder... :) Köszi neked. Egy másik ember pedig... Róla már írtam szerintem... Tanítania kéne a toleranciát... Meg a türelmet és a jóságot... "Küldj egy képeslapot a Béke szigetéről." Elnézi a hangulatingadozásaim, pedig az olykor iszonyatosan bunkó fejemhez én is hozzávágnék valamit az ő helyében. Ha fáj valami, akkor páratlanul őszintén, ahogy senki más nem tudja, úgy mondja azt, hogy ne légy szomorú, és minden meg fog oldódni. Ha ezt más mondja csak úgy félvállról, akkor nem valami hatásos, de ő ennek mestere... :) Aztán az a bizonyos KN... Hát már az első szavától kerülget a röhögőgörcs... Nem mondom, hogy a legfinomabb lélek a világon, de ironikus humorához jár ez a stílusjegy... Jó arc... Aztán G. Vele ritkábban beszélek mostanában... De amikor épp igen, akkor azt veszem észre, hogy rengeteg dologban hasonlít a véleményünk. Vele, valahogy mindig ugyanolyan beszélgetni, szóval, ha egy csomó ideig nem nagyon voltunk négyszemközt, akkoris a legközelebbi alkalomkor ugyanolyan közelségben vagyunk, mint anno. Hát most ennyire tellett... Ja, meg unom nagyon a design-t... Megpróbálok másikat rakni.Üdv.: Pergamen
U.i.: Nem tudom azt sem megindokoloni, hogy miért Einstein van a képen. De szép a nyelve.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése