Egy félig lopott bejegyzés

Ne haragudj. De annyira megtetszett, hogy erről írtál, szóval, ha nem haragszol én is ezt a témát veszem górcső alá. Remélem létezik ez a kifejezés. Amúgy tetszik a sablonom? Mert szerintem baromi király. Szép a színe, meg Párizsos. :D Ajjajjj Párizs nemsokára látlak. Ha jók lesztek emberek, akkor hozok szuvenírt, ha nem akkor nem. Na kinek van szüksége egy Mona Lisa-s legyezőre?
Szóval a mai téma a vitázás. Az igazat megvallva nem vagyok az a túl elegáns vitázó. Mármint talán egykeségemből fakadóan, ritkán van olyan, hogy közösködöm valakivel, vagy, hogy kölcsönadom valamimet. Ahhoz már nagyon jóban kell lennünk. Aztán olyan meg szinte sosincs, hogy hagyom, hogy neked legyen igazad. Nem fér bele az önzőkamillaimázsba. Nos, ez olyankor vicces, mikor én is tisztában vagyok vele, hogy tévedtem, de, ha belekezd az ember egy vitába, akkor nincs megállás, nincs kiszállás, akkor harc van, és az egész átcsap színházba, mert teistudod énistudom, hogy nekedvanigazad, de én ezt nem hagyom, az utolsó leheletemig védem a legnagyobb kincsem, az igazságom. És mikor egy-egy kezdőbbel van dolgom, akkor haláljó érzés, hogy képes vagyok a hazugságot, becsomagolni olyan igazságmintás papírba, hogy ezzel át tudom ejteni. Nos, azért ebből kezdek kinőni, mármint igyekszem kinőni. Logikusan érvelni meg ilyenek, de annyira elfog a kísértés, hogy ebből valami harsány, olaszos színi előadást rendezzek, hogy áááá. Mindegy. Mint sok mindennek, ennek is az érzelmi része érdekel. Mi játszódik le benned, ha leesik, hogy én tudom jobban, ha becsaplak, hogyan tűröd el, hogy nem te nyertél egy szellemi párbajt, ami akár meg is lehetett bundázva. Valahogy nem olyan fontos az, hogy mit mondasz, ahhoz képest, hogy mit érzel. Hogy képes vagyok-e olyan otromba módon rádgörgetni az előtted ismeretlen igazságot, hogy könnyeket tudjak fakasztani, hogy látom az arcodon, hogy kábé úgy érzed magad, mint mikor az oviban megsúgták, hogy a gólyának ugyan semmi köze ahhoz, hogy te élsz, hagyd békébe, az amúgyis Afrikába ivott kókuszlevet, amikor te születtél. Némely ember elképesztően furcsa dolgokra képes azért, hogy védje azt az ártatlan általa alkotott valóságot. Na engem ez érdekel. Egyébként ritkán vitázom. Mert megszokták a körülöttem élők, hogy szinte mindent meg tudok erősíteni és mindent megcáfolni, mert tulajdonképpen erre bárki képes, ezt a végtelenségig lehet görgetni. Az nyer a vitában, aki később unja meg. És én nem szoktam megunni. De ne próbálj meg hülyének nézni, megalázni, véletlenül se ints le, mert azt én sem szoktam. És kicsit fura dolognak tartom. Mármint gorombának. Leinteni egyébként se ints. Azért ordítani tudok. Baromi hangosat. Ekkorát. Hülye szomszédkutya, nem kértem, hogy válaszolj is. :) És elárulom. Áh nem árulom el.