Pages

2011. szeptember 16., péntek

Adjuk meg a módját, vagy mi?

Ha éhes vagy, akkor egyél... Mondjuk pizzát, spagettit, mekis kaját, fagyit, csokit, melegszendvicset (de szigorúan olyat, amilyet a Janus büféjébe árulnak) vagy bármi olyasmit, ami lehetőség szerint rombolja a szervezeted és hizlal. Mert ugye... Adjuk meg a módját... Vagy mi?..
Ha szomjas vagy... Igyál? Mondjuk igyál. Nem vagyok kocsmáros, akit megbüntetnek azért, mert kiadjak az ovis bandának az alkoholt. Szóval én nem vonom meg tőled. Kár lenne ájtatos arccal tagadni, hogy az alkohol nem esik olyan jól egy 17 évesnek, mint egy 18 esztendősnek. Igyál. Még. Még. Hányjál. Másnap ígérd meg, hogy soha többé nem iszol. Jövő hétvégén megint rúgj be... Az effajta különös ritmusától szép az élet. Inni jó. Senki nem mondta, hogy jót is tesz. De jó. A hányás meg a szertartás része. De felőlem mehet a cola is, vagy a tejcsi cumisüvegből. Csak gondoltam, ha már az ivásról van szó. Adjuk meg a módját vagy mi?...
Ha csönd van... Énekelj. Hogy mit... Végtelen sora lenne ötleteimnek... De a csöndet mondjuk legjobb úgy megtörni, hogy avval együtt a falat is megrepeszted... Dőljön a szekrény, rezegjen a plafon, üvöltsön Brian Johnson, vagy aki tetszik, és üvölts te is, rázd a nagy hajad (ha van olyan) ha nincs akkor ne... Léggitározz, vagy sima gitározz, sikíts, és mutass metálvillát a szomszédnak, ha átkopog, hogy mi ez az istentelen zaj.
Ha zaj van... Bújj el. Messze... Fuss ki innen. Mert én mondom, hogy mikor te csöndre vágysz, akkor én zajra, ha te éhes vagy én szomjas... Sosem passzoltunk össze. Szóval egyszerűen csak szökj el. Ne mondd meg senkinek. Látogass el a senki szigetére, építs szalmából kártyavárat, és fújj színes légbuborékokat vágyaidból, rajzold homokba álmaid, és felejts el beszélni... Vagy egyszerűen csak csatlakozz a karthauzi szerzetesrendhez... (némasági fogadalmuk van) Ha már csend, akkor ugye.... Pszt!
Ha már okos szeretnél lenni. Olvass, vagy tanulj... A folyóson ütközz bele a matematika tanárba, miközben a négyjegyű függvénytáblázatot bújod. Út, idő, elmozdulás, pálya, sebesség, gyorsulás, egyenletes körmozgás és efféle szitokszavakkal dobálózz. Olvass... Bármit, először mondjuk, a "Peti már ismeri a c betűt", vagy aztán mondjuk következhet a Bűn és bűnhődés. Fontos dolog, hogy széleskörűen légy tájékozott. Legyél irtómód sznob. Mindig hegyezd ki a ceruzáid, és a szivárvány színei szerint rakd sorba a tolltartódban. Nincsenek színes ceruzáid? Áh. Amatőr. Elástad magad. Legyen körződ, amivel megbököd a padtársad, ha lesni próbál rólad. Ha már okosság, akkor ugye négyig nyitva van a könyvtár?
Ha szép szeretnél lenni. Mondjuk á f....ság. Ma már más a szép. Mármint nem akarok paraszt lenni, de ááá. Nem írhatom le ide erről a véleményem, mert akkor egy észosztó bejegyzés lenne, ez pedig egy másik jellegű. Na majd máskor. Ha szép akarsz lenni, vegyél egy futópadot és egy alapozót, használatukat váltogasd ötpercenként. Legyen dinnyeízű rágód. Na nekem ezekből egyik sincs. Mert szarok rá. De például a Peti már ismeri a c betűt című könyvet sem olvastam... Nem is vagyok ember... Ez van.
Ha egyedül akarsz lenni, akkor mondjuk vacsorázz be egy kiló hagymát. Garantált, hogy lesz egy 50 méteres körzetnyi szabad teret. Lila hagymát. Mert ugye... Adjuk meg a módját.
Ha társaságra vágysz. Keresd meg. Mondd meg neki, hogy... Vagy mutogasd el... Énekeld el... Fingd el cisz-mollban. Vagy ahogy tudod. Testbeszéd. Sikíts... Magyar, német, angol... Az egyiket csak érti. Francia szóbajöhet még. Szanszkrittel, mehetsz a ..ba, de, ha megfelelő a mimikád, akkor még az is elmegy. A körítés a lényeg. Ha egyedül vagy, tegyél ellene. Akarj már boldog lenni. Ne legyél már egy akkor mazochista, mint kortársaid zöme. Add meg a módját. Vagy fáradj bele. Szard le. Ha annyira akarják, akkor majd ők megtalálják a módját. Na gyerekek mi a helyes hozzáállás?

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése