Meghalt Mátyás, oda az igazság??

A mai napom legnagyobb része a tanulásról szól. Ültem az étkezőasztalnál és próbáltam a fejembe tuszkolni, hogy hol van Denver, Detroit, Phoenix, Dallas, Las Vegas, Los Alamos, Santa Fe, Boston, New York, Philadelphia, Baltimore, Washington stb.. több-kevesebb sikerrel. Jó azt természetesen értem, hogy tudni kell, hogy hol van New York, de kicsit néha az az érzésem, hogy a tanárok a saját tárgyukkal való szerelmi viszony miatt, elvesznek a részletekben. És tudomtudomtudom, hogy nem egyszerű utcaseprő, vagy kéményseprő, vagy wc pucoló szeretnék lenni, de azért, szerintem vannak túlzások, főleg így, a tanév végén. Ja, igen... Tanév vége. Engem ez felettébb meglep. Szóval... húúúúúúúú. Rémisztően gyorsan telt el. Még élesen él bennem a szeptember elseje, amikor is, megszeppent gólyaként, álltunk az iskola udvaron és hallgattuk az igazgató úr, bátorító szavait. Vagy a kisebb tanév elejei viták, hogy ki hová üljön, mert voltak olyanok, akik már ismerték egymást előkészítőről. Hát én nem. Nem voltam előkészítős, így számomra minden rettenetesen új volt. Na jó, persze beiratkozásra, meg egy évvel azelőtti nyílt napra bementem, szóval a hely nagyjából ismerős volt, de barátokat szeptember előtt nem volt alkalmam szerezni, így azt hittem, hogy nagyon rossz helyzetből indulok. Pedig nem. Egész jól beilleszkedtem, legalábbis azt hiszem, illetve, ha vannak néha problémáim az sem abból fakad, hogy nem voltam előkészítős. Hm... Arra is emlékszem, hogy az első angol órámra késve mentem be, mert eltévedtem. :) Milyen ksi nosztalgikus hangulatom van... Nem baj. Néha kell olyan is. Igazából sose szerettem ezt, de belátom van értelme. Mert tulajdonképpen az emlékekben való megmártózást jelenti. És egy nagyon jó barátom azt mondta, hogy öt fontos dologból épül fel az élet: az emlékekből, a tapasztalatokból, az előre tervezésből, a hitből, és a szeretetből. Talán közhely. De igaz. Végülis az igazság általában közhelyes.

"Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele."