Pages

2010. november 1., hétfő

Levél a múzsához.

Ha nincs időd arra, hogy egy kisgimis lány, ömlengő sorait olvasgasd, ki is hagyhatod a bejegyzést...

Neved annyit jelent: Jahve megkegyelmezett. Van benne valami. Hisz, miért is szeretlek? Mert olyan új vagy, friss, érett, mint az alma a tudás fáján. A legszebb és a leggyönyörűbb... A tiltott gyümölcs. Ott lógsz az ágon, karjaink nyúlnak felfelé és csak reménykedhetem, hogy enyém a leghosszabb. Ím, ha bűnre vetemedem, legalább bevégezhessem azt. Jahve megkegyelmezett. Nem hagyott a kétségek földjén, mely gyötört talán egy éve. Egy újat adott,
egy szerethetőt, ölelnivalót. Kissé gyermeteg vagy te is és én is. Félve elpirulok, ha a focipályáról oldalra sandítva épp észreveszel és suta legyintéssel üdvözölsz, és azt hiszem nem tévedek nagyot, mikor azt mondom: ha dicsérem sálad illatát, mely tagadhatatlanul Lenor, a te arcod halvány színe is vörösesbe fut. Ó, bárcsak így lenne. Hogy végre egyszer oly sok év után, viszontölelne az, aki felé nyújtom karom. Gyermeteg vagy. Te is és én is. Talán picit Jahve is gyermeteg. Szereti humort és a játékot, olykor tenyerébe mosolyog. Érdekes egy jellem lehetsz, különbözöl a matekpéldáktól. Ha szüntelen rád gondolok és koncentrálok, akkor sem leszel unalmas. Nem tudom igazából lexikonszerűen megfogalmazni, hogy miért szeretlek... Ha meg tudnám, akkor igazából nem is szeretnélek. Mert olyan vagy, amilyen. Kicsi és bűntelen? Ha szeretsz te is, akkor ígérem, kerek lesz e történet.
Jahve kérlek kegyelmezz nekem!

1 megjegyzés:

Bexx írta...

like.

Megjegyzés küldése