Miért is? Mert nincs is jövő. Az az illúzió, amire nincs találóbb kifejezésünk, egy megfoghatatlan dolog. Készülni lehet rá, de az esetek többségében nem érdemes. Mert terveink ritkán egyeznek meg másokéval. Az enyéim se egyeztek. Igazából az a hibám, hogy mindenbe túlságosan beleélem magam, még nem létező helyzeteket már ezerrel élvezek és érzem a nyaralás előtti nap is a tenger sós, hideg ízét. Pedig az is lehet, hogy másnap a horvát határnál lerobban a kocsi. És nincs tenger. Nincsenek kabócák.
Idénre sem ezt terveztem. Tulajdonképpen azt gondoltam, hogy hátat fordítok méltán híres-neves iskolámnak, időm nagy részét egy másikban lógom, ahová bekerültek tehetséges, fantasztikus barátaim. De nem így lett. Kicsit szégyellem is magam. Mert amit azóta kaptam az osztálytársaimtól. És olyan emberektől, akik előtt talán kicsit el is zárkóztam, mondván, vannak nekem barátaim máshol, azok olyan... Olyan Barátok. Nagybetűs Barátok. Persze titeket is szeretlek. Csak mintha az egész már nem is lenne annyira fontos mindenkinek, mint volt. Elfelejtjük egymást sokszor. Kár érte.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése