pityputy

Jájj, de unom a politikát.

Most is megy a tv-ben. Miközben anya főzőcskézik, halkan és hangosabban duruzsolnak a bársonyszékekből fel-felállva, az öltönyös, és állítólag komoly emberek. Elolvasnak 5 oldalas jegyzetpapírjaikból, olyan töménytelen mennyiségű információt, amelynek én a felét sem értem. Nem is értem mire jó az egész. Hisz, ha néha odasandítok, akkor azt látom, hogy valaki beszél, a többiek meg neteznek újságot olvasnak, vagy a szomszédjukkal egyeztetnek valamiről. Tök mindegy, hogy az az x-edik paragrafus, vagy mondjuk, hogy milyen technikával kötik a nyakkendőjüket. A tanórára emlékeztet. Igazából pár emberen kívül senki sem figyel. Csak felmegy a telefonjáról facebookozni, írja a matekházit, vagy levelezik a padtársával. Tisztán látszik a hasonlóság. Mindig csak viták vannak, problémák, meg konfliktusok, és egyre kevesebb a megoldható helyzet. Minek igyekeznek? Úgysem lesz már olyan világ amely a piszkos kis utcagyerektől kezdve, a multimilliomos ügynökig mindenkinek megfelel. Mondjuk ez csak az én tapasztalatlan fejemnek a véleménye. Lehet, hogy van értelme, de csökött agyam ezt még nem látja.