kamasz blues

Na ja. Lehet. Elképzelhető. De annyira szánalmas. Valaki megállapította rólam, hogy nagy a valószínűsége annak, hogy kamasz vagyok, tetőtől talpig, csontig-velőig kamasz vagyok. Nem teljesen így fogalmazott, de tulajdonképpen ez volt a lényege, és a gond ott van, hogy ez egy olyan ember, akinek nem legyintek a szavaira és általában, ha tehetem megfogadom a tanácsait. Sorra jönnek az életemben a pasik, a szerelmek, a csalódások, a csajos nevetgélések, a pillanatok érzelmi túlfűtöttsége, mindenhonnan csak a szerelem harsog, szexuális utalgatások, lent, fent, égen, földön, kint, bent. Az életem szó szerint pattanásos lett. És ez nem tetszik. Egy balatoni románc, micsoda tökéletes szappanopera epizód cím. Kellően romantikus jelenetekkel, szent Iván éji tűzugrás, a hajamból törmelékek kiszedegetése, a parton 3 órás beszélgetések, most meg majd csak levelek, az igazi beszélgetések, suhanó, árnya, nem is hasonlítható hozzá. Mert a táv az táv. Nincs mese. Nincs happy end, mint a lányregények végén. Csak kis fájdalom. De túlteszem magam rajta, és azt szeretném értékelni, ami van. mert nem szeretnék tini lenni. :D