Feladat: írj egy olyan fogalmazást, melyben ezeknek a szavaknak szerepelniük kell. A sorrend változtatható és a megadott szavak toldalékolhatóak.
Műmógus
Hermione kényelmesen, keresztbe tett lábakkal a Griffendél ház klubhelyiségében lévő híresen puha fotelben ücsörgött, miközben megpróbálta befogadni az asztrológia legalapvetőbb csínját-bínját. Ginny a fotel mellett elhelyezett mahagónifa asztalnál készített nagy serényen egy álmosító bájitalt, finom mozdulatokkal szórta épp a hegyi kecskeköröm reszeléket, az ütött-kopott réz üst fenekére. Eközben próbálta minden erejével a recept összes piciny momentumát a fejében tartani, hiszen másnap az összes tanulónak összevont bájitalvizsgán kellett teljesítenie. Így hát a nyugodt tanulás bájos csendje, az üstök fémes szaga, Neville heves pálcalendítő gyakorlatainak szele és Parvati körömrágása lengte körül a szobát. Hermione azonnal fel is eszmélt a szokatlanul békés hangulatra és gyanakvóan szegezte a kérdést Ginnyhez:
- Hol vannak az ikrek?
Ginny fel sem nézett a sárgult és szakadtszélű, viharvert bájitaltankönyv lapjai közül, úgy felelt, közönyös hangon:
- Nyilván kviddicsedzés van.
Az eminens szemmel láthatóan nem elégedett meg a válasszal, tehát folytatta:
- Az nem ilyenkor szokott lenni… Bár a többiek sincsenek itt. És rájuk is fér egy kis plusz repkedés, múltkor egy hajszálon múlt a győzelem, és nem is volt valami dicsőséges… A hollóhát hajtói tízszer jobbak, mint a mieink, ha Harry az utolsó pillanatban nem kapja el a cikeszt, akkor most az egész kastélyban a Griffendél csapata lenne a nevetség tárgya.
A vakítóan vörös hajú Ginny hatalmasat sóhajtott diáktársa folytonos aggódásán.
- De Harry elkapta a cikeszt. És nem vagyunk nevetség tárgya…
A lány erre már nem felelt, inkább kihasználva hirtelen jött és meglepő nyugalmat, mikor a Weasley ikrek épp nem játszanak robbantós snapszlit és nem dobálóznak csokibéka papírokkal, tovább folytatta az elmélyedést az asztrológia tudományába, és visszaemlékezni arra, hogy mit is mondott Firenze, a kentraur, a Mars jelenlegi állásáról.
*
Mikor már órák óta uralkodott, a beállt csendes, hangulat, nagy zörejjel kicsapódott a Griffendél ház ajtaja. Hermione fejében amolyan „kárvoltőketemlegetni” gondolatok cikáztak, de a lány nagyon ügyelt arra, hogy kíváncsiságán kordában tudja tartani, ne nézzen fel könyve mögül és csak és kizárólag az asztrológia bűvös tantárgyának befogadására legyen képes. Viszont, mikor az elragadó szépségű mellette ülő Ginny sikolya ütötte meg a fülét, kénytelen volt rászánni magát arra, hogy picit féretegye a Neptunusz elemzésének fő szempontjait. Mikor tekintetét felemelte, az ő arca is halálravált: a kandalló előtti vörös szőnyegen, egy jól ismert alak állt: Mógus professzor. Karján egy jókora, barna tollazatú bagoly ült, lila turbánja szelíden tornyosult a magasba, majdhogynem annyira, hogy súrolja a gyönyörű csillárt, arcán kaján vigyor ült, orrából patakzott a vér. Szerencsére, mint mindig, Hermione Granger, hamar visszanyerte hidegvérét és már lendítette is pálcáját, valami könnyebb típusú átokra, mikor rihegve-röhögve előjött Mógus alakja mögül, Fred és Georg Weasley.
- Nyugi, csajok.
- Csak semmi pánik! Ez egy szimuláns baba… Mógus meghalt… úgy két éve…
- Kár volt Harrynek ennyit kepeszteni, hogyha még nem is emlékeztek a tettére…
Ginny véletlenül nyitva hagyta száját és csodálattal tekintett bátyjaira, Hermione azonban eltorzult arccal, összegyűjtötte minden hangerejét és így szólt:
- Dilettáns, barmok! Mégis mire volt ez jó? Szegény Ginny még szóhoz sem tud jutni. Az is lehet, hogy sokkos állapot lépett fel nála.
Az ikrek összenéztek, és lesajnálóan vigyorogtak…
- Hogy mire volt jó?
- Természetesen, a holnapi bájitaltan vizsgára…
- Ti csak a kísérleti alanyok voltatok… A főpróba…
- Holnap lesz ugyanis a premier… Ha Piton is így reagál az már fél siker.
- A terv ugyanis az, hogy mikor az első diákot behívja magához, hogy értékelje az itókáját…
- Aki mellesleg Hannah Abbot lesz, és már egyeztettünk is vele…
- Helyette belökjük a zsírosbüdös mesterünknek a pincelyukába Móguskát…
- Aki vagy úgy megijed, hogy menten felrobbantja magát…
- Vagy, ha nem, akkor a bábu be van tanítva arra, hogy az összes maximuláns terméket egyszerre alkalmazza nála…
- A minimum az, hogy elmarad a vizsga…
- A maximum pedig, hogy sírógörcsöt kap, és önszántából vonul örök időkre a Szaharába lelkigyakorlatozni…
- Na, mit szóltok???
Ginny még mindig falfehér arccal, nézte hol életművész ikerbátyjait, hol pedig az össze-vissza hadonászó volt sötét varázslatok kivédése tanárt, miközben szájával, formálta, hang nélkül a szavakat:
- Ti zsenik vagytok…
- GINNY TE NORMÁLIS VAGY? MERT AZ OKÉ, HOGY TI SOSEM VOLTATOK AZOK, DE, HOGY TUDSZ EGY ILYEN BOLOND, ÉS RIZIKÓS ÖTLETET TÁMOGATNI? TI SOSEM GONDOLTOK A TÖBBIEKRE? AZT KÉPZELTÉTEK, HOGY NEM FOG KIDERÜLNI, AZ, HOGY, EZ MIND, TI MŰVELTÉTEK? MI LESZ AKKOR A GRIFFENDÉLLEL? AKKOR MÁR EZER SZÁZALÉK, HOGY ELVESZTJÜK A HÁZKUPÁT ÉS BŐGHETTEK, MIKOR, MAJD DRACO MALFOY A KÉPETEKBE VIGYOROG! VAGY AZ IS TELJESEN KIESETT NEKTEK, HOGY VALAKI IGENIS LE SZERETNE VIZSGÁZNI? MERT ÉN SPECIEL FELKÉSZÜLTEM RÁ. RENGETEGET TANULTAM.
Az ikrek bűnbánó képpel tekintettek az épp idegi bántalmakkal küszködő lányra.
- Figyelj Hermione… Ezzel, mindenki jól jár. Megszabadulunk egy exhalálfalótól, aki lehet, hogy még mindig az, és csak az öreg, ketyós Dumbledore miatt áztathatja a lábát, még a Fekete-tóban, akit az orránál fogva vezet. Az meg a másik, hogy rengeteg alkalmad lesz még arra, hogy megmutasd a tudásod. – próbálták mesterkélten komoly hangsúllyal nyugtatni az éltanulót.
Hermione szólásra nyitotta száját, de a következő pillanatban már belátta, hogy ezzel úgysem megy semmire, így csak sóhajtott egyet és visszahuppant a kényelmes fotelbe és „csakazértis” módon maga elé tartotta az asztrológia könyvet.
Visszatért az élet a klubhelyiségbe… Mindenki a rájellemző dolgokat kezdte ismét művelni… Neville továbbra is ügyetlenkeddet, és összevissza suhintott a pálcájával, remélve, hogy talán majd a következő mozdulat eredményt hoz és három helyett, majd öt váza áll a mahagóni asztalon. Hermione térdeit maga alá húzva úgy tett, mintha olvasott volna, de mindeközben, mérges pillantásokat hányt az ikrekre és Ginnyre. Fred és Georg, pedig a Műmóguson végezték utolsó simításaikat, például Ginnytől kértek tanácsot abban, hogy melyik az ijesztőbb, ha bal, vagy, ha jobb felé húzzák el a mosolyát… A vörös lány, pedig jobbára bízva bátyjai trükkjében, nem folytatta a bájitalkészítést, inkább elpakolt az asztaláról, a hegyi kecskekörmöt beleöntötte a kandallóba. Katie Bell és Angelina Johnson pedig titokzatosan diskuráltak a sarokban, miközben Angelina el-elvörösödött… Úgy tűnt valami fiúügy. A megszokott griffendéles hétköznap testet öltött… A tűz pattogását elnyomta a gyermekzsivaj, és a különböző főzetek alapanyagai helyett, mézsör édes illata keringőzött a levegőben. Öt óra körül már csak Harry Potter és Ron Weasley ikonszerű alakjai hiányoztak az összképből.
- Akkor ma nem is volt edzésetek? – érdeklődött Ginny bohém természetű bátyjaitól.
- Dehogy… Oliver meg van elégedve a teljesítményünkkel… Legalábbis Harryével… És ő a lényeges. Mi csak amolyan körítés, vagyunk, akik akár lustulhatnak is, ha a fogó két perc után elkapja a cikeszt. – vigyorodott el Georg.
- Aha, értem… És hol rejtegettétek Mógust?
- A Szükség szobájában. Rendkívül ideális hely. Illetve eleinte még a seprűtárolóban kezdtük, de oda besompolygott Mrs. Norris és letekerte a turbánt, az okos fejéről.
Nem sokkal később, ismét kinyílt a Kövér dáma c. festmény és két ifjú varázslótanonc lépett be, piros arccal. Jelszó: zsupszkulcs. Harry és Ron mindenkit üdvözöltek és pont mikor le akartak volna ülni egy gyors sakkjátszmára, Hermione Granger eléjük állt:
- Mégis hol voltatok mindezidáig, elárulnátok? És tudtatok erről a hülye ötletről, amit az ikrek véghez akarnak vinni? Segítsetek megállítani a lavinát, az nem lehet, hogy csak én vagyok józan a Griffendélben. Mit gondoltok, ezért hány pontot veszít majd a Griffendél? És én egyébként is le akarok vizsgázni, rengeteget tanultam.
A fiúk kicsit meglepődve érzékelték, ahogy legjobb barátjuk letámadja őket és heves indulattal magyaráz, mint valami törzsőrmester. (ez csak Harry fejében merült fel, hisz Ron származása végett, nem tudhatta mi az, hogy törzsőrmester… a varázslóknál nem volt ilyen poszt.) Az összes diák a jelenetet figyelte a szobában, Hermione, pedig türelmetlenül várta a választ… Fekete csatos cipőjével kopogott a parkettán.
- Öhm… Bocsáss meg… Egész délután Lupin professzorral beszélgettünk az udvaron. Rendkívüli volt. Mesélt a diákéveiről, apámról… Nosztalgiázott. Jól esett hallgatni. Meg esett szó a fekete mágiáról is… Beszélt valamiféle horcruxokról is, de azt mondta, hogy nincs rá felhatalmazva, hogy megossza velünk, pontosan mi az. Csak Voldemortnak (hangos, megbotránkozó felhorkanás a teremben), akkoris a nevén nevezem, tehát Voldemortnak is vannak ilyenei… Szörnyű dolgok. Aztán meg képzeld elénekelte a Roxfort régi indulóját – húzódott mosolyra a fiúk szája – zseniális figura… azt hisezm a kedvenc tanárom. Aztán, ami meg a műmógust illeti… Tudtunk róla. És elég jó ötlet… Figyelj, rajtad kívül senki sem tud megtanulni kívülről 500 receptet, amiből majd egyre rá fog bökni, hogy készítsd el…
Hermione nem szólt… Arcára csalódás ült ki, szemében könnyek gyűltek. Sarkon fordult és elviharzott a hálókörletébe.
- Higyjétek el, meg fog békülni… Ti nem vagytok éhesek? – érdeklődött Ginny.
- De igen. – a griffendéles társaság egy emberként vágta rá a választ.
6 megjegyzés:
Hát az ötlet tényleg jó, meg jópofa lett, tetszik, hogy nem arról írsz, hogy na most akkor Voldemort megjelent és vad csatát dúltak, hanem csak egy átlagos hétköznapról. Külön díjazom, hogy Hermione a főhős(?)... ja. Sztem ő az.
Csak hát látszik, hogy ideges állapotban írtál, kár érte... Kíváncsi vagyok az első verzióra, mert tudom, milyeneket szoktál írni :)
Nekem csak egy észrevételem lenne, mégpedig az, hogy miután behozták a fiúk a műmógust, van egy olyan rész, hogy "mérges pillantásokat hányt az ikrekre". lehet, hogy direkt írtad, csak sztem jobban hangzik az, hogy mérges pillantásokat vetett... csak ennyi.
az elgondolás pedig szerintem nagyon jó, és megint kedvet kaptam a HP-k olvasásához!! :D
szürkemacska: igen, valóban kicsit képzavaros lett a pillantások hányása... csak szerintem olyan lelki állapotban voltam, hogy nem jutott eszembe a vetni szó... :)
Mattysi: igen, sajnos evvel én sem tudtam többet kezdeni, kicsit kiakadtam azon, hogy a munkám nagy hányada csak úgy sitty-sutty elveszett. meg pont kész lettem, mire be kellett küldeni, szóval át se olvastam, így most vettem észre, hogy itt-ott van szóismétlés, rossz ragozás, nem odaillő mondatrész. ez van... az első verzió szerintem tényleg jobb lett. úgy utálom ezt a gépet... mindig lefagy... :S
kössz nektek az építő jellegű dolgokat.
:) egyébként máskor is rakhatsz fel írásokat, sztem azt mindenki szereti.
Nem tudom, hogy mennyire lehetett jó az első, mivel nem olvastam, de ennél nem tudok jobbat elképzelni...olyan, mintha a könyvből írtad volna ki :D
köszi. :) de azért vannak rajta hibák bőven. :)
Megjegyzés küldése