sötét van akkor amikor vége van

Hiába kavarognak bennem megint olyan gondolatok, hogy el kellene kezdenem ismét újraépítgetni az életem... Mert szar, mer sok a gond, mert sosincs vége a problémák hosszú sorának. Nem kezdhetem újra, mert akkor tehetném ezt, minden félévben minimum egyszer. Egy-egy nagyobb kudarc után egy új profillal, személyiséggel járni-kelni nemhogy veszélyes, hanem még hiteltelen is. Már nem tudok magamon olyat változtatni egyébként sem, amik ezeket a helyeteket normális mederbe terelnék. Legalábbis nem hinném. És az a nagyon durva, hogy mikor már teljesen egyedül vagyok a szobám sarkában ülök és már teljesen el tudom hitetni magammal, hogy nem szeret senki és abszolút egyedül vagyok, akkor elkezdek magamnak csinálni barátokat, meg szerelmet. Az írásaim... Az összesben, illetve jelentős részükben a fiú főszereplők azok megegyeznek az én férfiideálommal. Velük beszélgetek, rájuk gondolok, mert az élő emberek, vagy nem érnek rám, vagy nekik is van elég problémájuk, vagy nem értenek, vagy nem akarnak érteni, vagy nem szeretnek. Igen, egy új világ. Az a másik. Ha én nem változhatok, akkor legalább a világ változzon körülöttem.