büntetés

meghalok. Miért csinálod ezt, te ott fenn, haver? Vagy aki ott intézed az ügyeket, hogy sorsokat összefonsz, életutakat, csak úgy ukmukfuk elvágsz. Miért van az, hogy megkísértesz valami gyönyörűvel, valamivel amibe meglátlak téged, az Istent, ami után egész testemmel és lelkemmel vágyakozom, és a szeretet, illetve ehhez kapcsolódó egyéb érzések visszaszorítása már-már fizikai fájdalmat okoz. Pedig kénytelen vagyok visszaszorítani, mert eddig senki nem kért belőle. Ott állok, bután és némán és nyomkodhatom vissza az eredőjükbe a vágyakat, álmokat, érzelmeket. És egy ilyen túlfűtött bomba leszek, aki senkin sem tudja megélni azokat a dolgokat, amit egy bizonyos emberen akart. Ki tudja, hol, mikor fogok robbanni. És majd nagy pusztítást végzek. Igazi kamikaze akció. Mindenki belefullad majd abba a fenenagy szeretetembe. Olyan ősi szánalomerő csörgedezik bennem. Háhá. Érzem a szeretethiányt. Hogy senkinek sem kellek úgy, mint egy lány. Senki nem akar behúzni a szekrények mögé, halkan csókolózni, senki nem kérdezi csillogó szemmel, hogy hogy vagyok, vagy, hogy van-e kedvem moziba menni. Főleg az nem, akit én is szeretek. Boldog születésnapot Pergamen. ;)