Ha szomorú vagy, akkor ide behelyettesíthető az első pont. Vagy nézz meg, valami normál lelkiállapotban elviselhetetlen, borzalmas, amerikai vígjátékot. Egyél nutellás kenyeret, nyomj be régi pörgős slágereket a jútúbon és ordíts és táncolj és hidd el, hogy csak a jó pillanatra vársz, de tulajdonképpen bármikor képes lennél egyes egyedül megváltani a világot. Vagy írj naplót... Vagy bőgj, néha jobb tocsogni a szenvedésben.
Ha félsz. Jusson eszedbe a jelenet, amint egy bizonyos apuka szemében helytelen dolognak minősült az akkoriban újonnan teret hódító farmernadrágok viselete, és ezért fiáról lehúzta mint annak a rendje, behajította az udvaron pompásan, határozottan álló pottyantós wc-be és ellentmondást nem tűrően, anyagcserére szólította fel fiát. Magyarul, hogy szarja le a farmerját. A gyermek meg hát engedelmes természete lévén... Na hagyjuk is... Ha félsz, hallgass zenét, bújj oda ahhoz, aki nem fél, vagy egyszerűen féljetek együtt, vagy, ami a legjobb. Nézz szembe vele. Ezt csomó filmbe mondják, biztos akkor tőlem is hasznos tanácsnak tűnik.
Ha elhanyagolt vagy. Akkor kapcsold be a Single Ladies-t a jútúbon, rázd rá magad és gondold azt, hogyha hátat fordít neked a világ, akkor te is hátat fordítasz. Találd fel fejben a rák ellenszerét, tekergesd a csípőd és gyurmázz.
Ha reménytelen szerelmes vagy... akkor hú hát erre több megoldás is van. A kedvencem az, hogy felhívod azt a barátnőd, akinek szintén hasonló gondjai vannak. Csaptok egy ottalvós pizsipartyt, megnéztek jó pár romantikus, bőgős filmet, legyen az Titanic, vagy Szerelmünk Lapjai, megesztek egy doboz fagylaltot, pizzát, colát, chipset és csokit, ha megvan az egész éves kalóriabevitel a sírtok még egy sort és bő könnyek közepette elégetitek a pasik fényképeit egy misztikus rituálé keretében.
Na, most lehet a tanácsaimmal együtt a halálba kívánni. :D
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése